Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Reám borultak s könyeztek Szerettem volna föl ugorni Hogy orrukat leharapjon Denem harapom le gondolám Legyen orruk és szagoljanak Ha rothadok fulladjanak meg Hahaha. Es hol temettek el afrikában Az volt szerencsém Mert egy hiéna ki ása síromból Ez az állat volt egyetlen jól tevőm És is megcsaltam Ő czombom akarta meg enni Én szívemet attam oda S ez oly keserű volt Hogy megdöglött tőle. Hahaha. Dehiába csak úgy jár Ki embernek tesz jót más ember Mondják virágnak gyökere Amely fön az égben virul Deaz nem igaz Virág az ember melynek gyökere Otlen van apokolba Egy bölcs tanitot erre Kinagy bolond volt mert éhenhala Mért nem lopót mért nem rabolt Hahaha. Demit kaczakok mint abolond Hisz sírnom kellene Siratni hogy oly gonosz a világ Az Isten is fél szemével Gyakran siratja hogy meg alkotá Demit használ azég csöpje is Aföldre hull aronda földre Hol az emberek lábbal tiporják És milesz az ég könnyéből sár. Hahaha. Óh ég tevén kiszolgált katona Érdempénz melleden anap Sruhád rongyos ruhád afelhő