Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Fohászkodás Isten kit a bölcs láng esze föl nem ér Csak titkon érző lelke óhajtva sejt Léted világít mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet A leg magasb Meny s aether irányai Mellyek körülted rendre keringenek A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekelt csodái. Te hoztad a nagy Minden ezer nemét A Semmiségből a te szemöldököd Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit ki méri. Téged dicsőit a zenith és nadír, A szélvészek bús harcza az égi láng Villáma harmat csepp virág szál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt dicső! Majdan ha lelkem záraiból ki kel S hozzád közelb járulhat, akkor A mi után eped ott el éri. Addig le törlöm könyeimet s megyek Rendeltetésem pályafutássain A jobb s nemesb lelkeknek útján Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjeiét Zordon, de óh nem lehet az gonosz Mert e te munkád, ot is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. Bercsényi (Berzsenyi Dániel, 1776-1836)