Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Néz István hol van a segítő Isten? Ah! saját népére immár nem is ismer! De élt még a nemzet csak tetszhalott volt a - íme mozog már a föl támadó csontja, Az Isten végezte hogy így kellet lenni: Nagy pihenéssébűi uj erővel kelt ki; Fiatal eleven ifjú élet támadt, A hol tett mindenki, senki nem volt fáradt, Sietet és küzdőt ment előre törvén És szebbé lett a nyelv, idomúit a törvény És egy napon ugy lőn hogy mit harczban vesztet Milliókban nyerte azt vissza a nemzet, Milliókban nyerte egy szép tavasz napján, Meg vetet gyermekit keblére fogadván, Midőn jogban tétben minden egyenlő lett! Nézte ezt arnyában István a felhőknek S gondolta: el éri most nemzete békén Mit annyiszor akart meg venni a vérén. Már ot volt szemében könnye az örömnek Midőn ismét, ismét nagy vész napok jöttek, És el szorult szíve fen a szent Királynak, De ím a vészből is sok dicsőség támad, Fényes sugarival a küzdelem közbe Mint felhőn át a nap bennünket fürösztve. István nem is győzte várni ennek végét És azt hívén, ez az mit az Isten ígért, Kérdé: nem ez az én uram Istenem? Hanem az Úr megint csak azt felelte nem És folytatta tovább nagy égi kegyével: De türelmed fiam ne veszd te azért el A kit én szeretek az az én szokásom Át viszem azt sok sok meg próbáitatáson Hogy szívét meg edzék a viharok vészek De mit én ígértem mit az Isten végzett Nem ronthatja azt el soha semmi földi Hazád boldogsága egyszer el fog jönni! (Tóth Kálmán, 1831-1881)