Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Csodálni a gazdag és hatalmas hazát A hol lakoznak a büszke gőgös Garák S a gazdag Újlaki kinek elment híre: Fél országot ért meg gyémántos mentéje. S boldog volt a nép is szent volt az igazság, Nem mondta a szegény hiába panasszát Mit is mondok szegény - hisz csak gazdag van most, Kis Király volt it a leg utolsó csatlós. E közben Mátyásnak híre el ment messze A végtelenségben szárnyait feresztve Túl sok sok országon túl a tengereken Hol már szokás, nép, nyelv és minden idegen Az eggyügyű halász ha már hálót kötött S nem tudót mit tenni nagy unalom között Arról gondolkodott tenger partjainál Váljon mit csinálhat most a Magyar Király S hogy még nagyobb áldás jöjjön az országra Esső esett egyszer oly meleg oly drága Mondták it hogy minden csépje áldott légyen Áldott is volt az, mert István sírt az égben Örömében sírt ugy azt hitte hogy végre Be tellyesedett már mit az Úr igére S kérde: nemde ez az én Uram teremtőm De az Ur monda: nem! És István a felhőn Feszült figyelemmel megint tovább vára Ah de csak szívének éles fájdalmára, El jött Mohács - el huit a huszonkét püspök S a nemzet virága a mely itten küzdött Szűz Márjás zászlóval ott esett el Drágfi Szent Istvánnak óh ezt oly nehéz volt látni És miben az ország még még többet vesztet Jött egy pártos korszak a melyben a nemzet Mig idegen hollók préda gyanánt lestek Maga szaggatá a drága haza testét. És lön az országnak nagy nagy pusztulása Felhők közt István hogy csak ne is lássa. De a felhőkből is ki tört egy pár csillám. Magyar sötét egét ismét fel hasítván Jöttének a hősök: Bocskay és Betlen Szólni akart István, de az Úr intet nem, Fel piros zászlóval még Rákóczy lépet És azután oly nagy szörnyű sötétség lett. Mint ha egész ország lett volna egy kripta Bele a nemzetnek csontjai hajítva. Néha jön egy egy hang ... sóhaj ez vagy szél e? Vagy mint ha a nép már más hangon beszélne.