Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Urául akarta maga a vén Roma! Aztán a havasok, aztán meg a bolgár... Hódolt országokbul szinte sok is volt már Nem is tudót velük mit tenni a Király Mint gyümölcsei nem tud tenni a ki Nagyon sokat is ráz magának a farul. Látta ezt szent István felhők országából S emlékezvén arra mit az Ur igére Nem de Uram ez az? - szelideden kérdte Nem hivén hogy népe szebb napokat érjen De az Úr felelte nem ez fiam még nem. És a szent Király várt századokig ismét Hanem hiába várt nem látót egy kis fényt Sőt atyai gonddal amint ottan várna Föl tűnt neki ama nagy temető Várna, A halott látta a Királynak el estét Nándor kellet rá hogy kétségbe ne essék. Azután sötét lett - mindenütt csak felhők És csillagtalan éj, mire hajnal nem jött Csak Hunyadi László felszökkenő vére Volt, a mi pirossan felhatot az égre. Búsult a szent Király: Mennyi vész baj, mennyi Lajos országából Hát már nem lesz semmi Hanem ím egyszerre jön az elégtétel A Királyi trónra Hollós Mátyás lép fel Jön miként egy Dávid, a börtönből, porból S aztán a fél világnak a homlokán tombol Mennyi fény dicsőség! - több már nem lehet Reszket tőle nyugot és fél tőle kelet, Mindenütt forog mint egy két ágú parittya Bécs város előtte kapuit ki nyitja S hódolni jön oda a le győzött török Épen ostrom van, az ágyú bömböl dörög S e közben fogadja Mátyás a követet Ez majd eszét veszti porba omlik remeg Azt hiszi: Isten ki türelmétűl fosztva Parancsolatjait menydörgés közt osztja. Fénnyel lett aztán a magyar udvar tele Mesziről jöttek a Nagy Világrul bele Boldog Király volt ki it nevelte lyányát Egész hozomány volt ha már Budát látták De ömlött minden mint tengerbe ömlik Művész az ecsetjét tudós hozta könyvit Koszorújukat a költők is keresték És jöttek bajvívók lovagok leventék,