Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

A mit Isten végzett (Legenda Tóth Kálmántól) (Olvasta Szerző a Kisfaludi Társasság nagy gyűléssén febr. 6án. 1863.) Szent Istvánnak lelke föl szállott az égbe Föl a magas égbe az Úrnak elébe; Könnyen ment ő oda ismerős volt ottan, Fészkét madár jobban nem tudja hogy hol van. Ismerte a napot a felhőknek fodrát Mikor itt lakot is lelke mindig ott járt. S monda neki Isten ott fenn az egekben: Csakhogy itt vagy fiam kiben kedvem leltem. Soká nem hívtalak de csak azért nem mert Szerettem te benned szeretni az embert. Gyönyörködtem abban a mit ot len tettél, Jobban gyönyörködtem abban mindeneknél, Láttam, hogy szívedet millióknak adtad, S csak a gondott bú bajt tartottad magadnak. Terjesztetted len a szeretet vallását S tettel mutattad meg hogy mi az hogy lássák. Ellenségidnek is a hogy meg engedtél A kik tőrrel jártak szerető szívednél S királyi székben - mely meg szédít százat Te magad voltál az engedő alázat. Mondom hogy mind ebben én nagy kedvem leltem íme most ezekért légy üdvöz a menyben. De hogy ha valamit kívánsz még a menyhez Beszélly fiam István igérem hogy meg lesz. „Én Uram - mond István - e szavakat halva Te tudod hogy so'se gondoltam magamra, Te tudod uram hogy ugy alkottál engem Hogy a boldogságom másokéban leljem A mit nekem adtál én nekem sok már az Égi üdvösség is mely itten el áraszt Mely föl magasztalja te szolgádnak lelkét De ha adni akarsz egy nagy kegyelmet még Ad azt uram ad hogy az én magyar népem Egyszer nagy és boldog és dicsővé légyen. A te kegyelmedtől azt kérem a menyhez." Felelt rá az Úr: Amen fiam meg lesz."