Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Ha magyar vagy.. Ha magyar vagy légy hát magyar igazi Csak szavaddal netudj soha játszani; A mit mondtál, ha bánod is, de tedd meg, így kell tenni igaz magyar embernek. A mi dolmányt édes apád viselt még, Nem jó volna, ha te másként viselnéd. Jaj a' fának, melynek héjjá lehámlott, Nem lesz abból igazi fa, meglátod. Idd meg a' bort, azért van az a' jóbor, De úgy, mint a' magyar szokta, háromszor, Csak magyar légy, magyar ember mindenben, Nevetve sírj, és könnyezzél kedvedben. A mi kardod lóg a

1 falon s efféle, Forgasd meg úgy néha-néha kedvére; Ki tudja, hogy hasznát mikor veheted, Mikor mondják, lóra magyar gyerekek! Vedd hasznát az eszednek is, becsüld meg, De többet ér ennél is a' becsület; Ha szívednek lángja tisztán világít, Élnem tévedsz akkor mind a' világig. S ragyogjanak bár a' tornyok, paloták Magadnak azt, Magyar ember, ne kívánd; Nem a' hegyen: völgyben nyílnak a' rózsák, Gulya mellett, kunyhóban a boldogság. És, ha aztán már magyar vagy gyökérig, És ezt mások mosolyogják, nevetik; Ne szóly semmit... csak vesd meg a' melledet, S áldd az Istent, hogy magyarnak teremtett! Tóth Kálmány (1862 20/2) (Tóth Kálmán, 1831-1881)