Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Pehely vagyok de nem lúdé Víz is vagyok de nem kúté Egy jó anya áldott testén Bunda vagyok tél idején. (hó) 1890 Marcz 21én drága Lenkémet akkor vesztettemel az Űr Isten akarta szent az ő akaratja Egy kis rege Kis leány üli öreg erdő mellett Az erdőben madár énekelget S folyássában édes énekének Néha egy egy kakukszólás téved Dallos madár ves dalodnak véget Szebre tanít ez a kis lyány téged! Dalol dalol koszorúját kötve S az ártatlan liljom fehér ölbe Ráboruló rózsa fának ága Virágait leveleit hányja Szép rózsa fa tarcsd meg csakmagadnak Szűz orczáján szebb virágok vannak! Száraz ágán száz esztendős fának Jó kedve van a kakuk madárnak Vígan lehet nincs egyébre gondja Leg fölebb ha éveid meg mondja... Kakukmadár ha e kis lyány kérdi: Meddig él még, meg ne mond ám néki! Kakuk madár beszédes Madárkám! Cseng a kis lyány piros édes ajkán Mond meg nekem a mit én most kérdezek Mennyi időt hány esztendőt élek? És fel tartja liliom kis ujját, Jaj talán a szellők is el fújják...