Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
gét magokon, jószágukon érzik, magok hazafiatlanságának, németes pártosságoknak tulajdonít' 38 sák, kit semmiképp el nem kerülnek." A hazai földön kiadott kiáltványoknak ez a másodikja már az ország minden rendű, rangú és jogállású lakójához szól. A naményi pátens csak a parasztfelkelésnek akart keretet adni, ez már az egész nemzethez szólt. 39 Bár - fentebb már volt szó róla - magyar földre lépése óta már a főnemesek között is akadtak támogatói; mint Beregben az Ilosvay család, Szatmárban báró Melith Pál és a szabolcsi Vayak, jóval többen voltak, akik ellenálltak. Szatmárban a főispán, Károlyi Sándor felesége, Barkóczy Krisztina Melith barátságos rábeszélésre, Becsényi levelére sem volt hajlandó engedni, holott a károlyi (Nagykároly) kastély őrségéből a hadnagyukkal az élen a kurucok közé állottak. A Kisvárdába bezárkózott nemesség is csak semlegességet fogadott. Vildenhaimb tokaji várparancsnok Ibrányi Lászlóhoz intézett levelében megköszönte őszinteségét őfelsége szolgálatáért, amit a megye javára teljesített. A kisvárdaiak hibáztak, mikor nem akadályozták meg az idegenek átkelését a tájra. Amíg a főparancsnok nem rendelkezik másként, legjobban teszi, hogy Ibrányban, a természet által megerősített helyen mutatja ki hűségét őfelsége iránt a végsőkig való védekezéssel. Még ugyanaz nap azt is közölte az ibrányiakkal, hogy levelüket megkapta. Semmi újságot nem tud írni, csak azt, hogy Montecuccoli ezrede és az alsó-magyarországi haderő is errefelé útban van. Parancsa van, hogy segítsen, ha valamit megtud, közölni fogja. Puskapora és ólma nincs, csak akkor férhet hozzá, ha a kassai hadiszertáros hazatér. Ha valami újat tudnak, közöljék vele. A főparancsnok levelét, amint meghagyta, az illető helyre mind biztosabban kézbesítsék 4 ' Viszont a kisvárdaiak kívánságára, hogy csatlakozzanak a nemesi felkeléshez és vonuljanak Kisvárdába, megírták Ibrányból, hogy amíg erre Kassáról parancsot nem kapnak, a felhívásnak nem tesznek eleget. Ezt a tokaji várparancsnok is tudtára adta a megyének. „Tudtára lévén mind méltóságos generális Nigrelli uramnak itt való létünk, mind commendáns uramtúl úgy intimáltatik (közöltetik), itt Ibrányban subsistáljunk (maradjunk) míg az nemes vármegye fog insurgálni (felkelni). Az pedig kétség nélkül megeshetik, ha mi innét magunkat kivennénk, több kárt és animadversiót (figyelmet) tennénk és vennénk magunkra, netalán elmenetelünkkel szállana Ibrányba feles had, az ki ellenségképpen mind legkisebb Tokajnak és ex simili (hasonlóképpen) Kisvárdának, úgy ez darab jöldnek is ártson." A vármegyének sem akarnak ártani, „sőt mi is kegyelmes urunkhoz, őfelségéhez életünk fogytáig és vérünk kiomlásáig akarjuk igaz hűségünket megmutatni." A1 A pátens egyik példányát az egykori földesúri hajdúváros Büdszentmihály község levéltára (SZSZBML, V. A. 251. 3.) őrizte meg. Elsőként említi Sőrés János: Büdszentmihály község története. Büdszentmihály, 1887. 18. p. - Közölve: Szabolcs megyei olvasókönyv. Szerk. Hársfalvi Péter. Nyíregyháza, 1970. 60-61. p. - A pátensek faluról falura való küldését a fejedelemtől származó hátirat a bírák kötelességévé tette: ,Mutassák meg mind uraknak, szegényeknek." Aki eltépi, vagy nem küldi tovább, az ország árulója, Jsten kezünkben adván, élete vész el érette." 39 Esze, 1951. 55-56. p. 40 Melith Pál július 22-én vacsorán volt Károlyinénál és rá akarta beszélni, hogy a Dolhánál rabul esett és Károlyban tömlöcbe zárt felkelőket engedje szabadon. De sem ez, sem Bercsényinek július 23-án kelt levele, amelyben férje bécsi kudarcát közölte, nem ingatta meg. Esze, 1951. 54-55. p. és 82., 88. jegyzet. 41 Vildenhaimb tokaji várparancsnok levelei, Tokaj, 1703. július 29. Fasc. 4. No 62. - Közölve: Zimmerman, 1909. 145-146. p. 42 Ibrányi László levele, Ibrány, 1703. július 29. Fasc. 4. No 62. - Közölve: Zimmermann, 1909. Uo.
