Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)

Még ugyanaz nap megérkezett Nigrellinek a kisvárdai nemesekhez intézett levele, amelyet továbbítani kellett volna Ibrányból. Mivel korábban a vármegyei nemesek levelét Tokajba ő küldte át, az arra tett válaszlevelet felbontotta, „hogy mi is az itt levő böcsületes emberekkel együtt tanulhassunk és érthessünk ő nagysága levelébül, hogy annyival is inkább alkalmaztatván ő nagysága parancsolatjához magunkat, egyetérthessünk a tekintetes vármegyével, cum summa confidentia (teljes bátorsággal) felszakasztottuk, ha mit nagyságtoknak, kegyelmeteknek ez eránt vitettünk, alázatos és tiszta szívvel és igyekezettel mi is azon leszünk, hogy a tekintetes nemes vármegyével egyet értsünk." Az Ibrányba gyülekezett nemesek nemcsak semlegességet ígértek Rákóczinak, hamarosan ténylegesen is melléje állottak.

4 V. Kisvárda ostromával egy napon - a fejedelem számára is váratlanul - döntő jelentőségű felkelés lobbant ki a bihari Érmelléken. Részben a török elleni háború veteránjai, részben Thököly Imre egykori katonái megrohamozták Gronsfeld császári tábornok diószegi kastélyát, elfoglalták a szentjobbi erősséget és csatlakoztak a szabolcsi felkelőkhöz.

44 Emiatt is, de sokkal inkább, a hét hajdúváros támogatása megnyerésére Rákóczi Ecsed mellől Debrecen felé vette útját, július 26-án Sámsonnál (Hajdúsámson) táborozott. Itt keresték fel Debrecen város követei, de ő csak Dobozi István főbíróval akart tárgyalni. Az este - titokban kiment hozzá, és az egész éjszakán át tartó tárgyalás eredménye az lett, hogy a város népe a személyes felkelést pénzzel, fegyver, ruházat és élelemadással váltja meg. A debreceniekkel folytatott tárgyalása után Böszörmény és Nánás hajdúvárosok felé fordult. Július 27-28-án Böszörmény és Nánás között félúton, a Verébsár nevű mocsár mellett ütött tábort és tárgyalt a városok küldötteivel. Azok nem nagy kedvet mutattak a felkelésre és a támogatást attól tették függővé, ha biztosítja őket Tokaj és Kalló vára német őrségének támadása ellen. Azért a verébsári táborból a hozzája csatlakozott érmelléki felkelőkkel Kalló alá indult. Kalló akkor már erősen romladozott állapotú erősség volt, bár Nigrelli parancsára már a felkelés kezdete óta folyamatosan erősítették.

46 Három hét múlva újabb levélben napszámosokat kért és a levél alján értesítette a kisvárdai nemeseket, hogy a vár alatt mintegy három zászlóalja kuruc jelent meg, s elhajtották a várőrség marháit

47 Ibrányi László levele, Ibrány, 1703. július 29. mellékelve Nigrelli leveléhez. A levél hátán a jegyző írása: „1703. júl. 30. a kisvárdai várban felolvastatott és kihirdettetett." - Ibrányi László a mellette levő Tisza melléki nemesekkel hamarosan csatlakozott Rákóczihoz. A fejedelem egy hónap múlva közölte a megyével, hogy a Tisza bal partján, a Tokajt és a felvidéki német erőket szemmel tartó felkelők ezeres kapitányának nevezte ki „melyhez képest úgy értvén nemes vármegye rendelésünket, oda, ahol azon Tisza mellyékén táborozó hadaink hírét hallja, mentül felesebb számmal táborunkkal conjugalja (egyesítse) magát, és nevezett ezeres kapitány hívünk rendeléséhez tovább való dispositionkig (intézkedésünkig) alkalmaztassa magát". Vetési tábor, 1703. augusztus 25. Fasc. 4. No 109. - Közölve: Zimmermann, 1909. 147. p. A felkelésre lásd 1703. július 19-20. - Esze, 1951. 40-46. p. A debreceni és hajdúvárosi eseményekre, 1703. július 26-28. lásd Debrecen története (1693-1849). Szerk. Rácz István. 2. k. - Vajda Jakab, a fejedelem megbízottja a július 30-án Debrecentől át is vett 800 puskát, 6000 ruhát, 5000 köpenyt, kalpagot és 24 000 tallért. - Esze, 1951. 61. p. A vár parancsnoka de Noel hadnagy már június 9-én követelte az alispántól, hogy a Nigrelli parancsára kiutalt 200 forintot küldje el. A kívánságot ugyan tárgyalták a június 14-i közgyűlésen, de nem mondják, hogy teljesítették volna. Kalló, 1703. június 9. Fasc. 4. No 92. Kalló, 1703. július 28. Fasc. 4. No 67.