Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
Szabolcs vármegye nemessége nemcsak 1703. tavaszi hónapjaiban, de még júniusban és júliusban is - amint a jegyzőkönyvi bejegyzések tanúsítják - csak parasztmozgalomnak tekintette a felkelést, amely ez időben inkább a földesurak ellen irányult. A június elején tartott közgyűlés „a békét megzavaró rablók vakmerősége", a ^feltámadott népnek a megyében tetszése szerinti kóborlása'''' meggátlására hozott határozatot. Intézkedett a tiszai átkelőhelyek őrzéséről, a nemesi felkelés lovas és gyalogos fegyvereseinek gyülekezéséről. Ugyanez a közgyűlés „utasítás mellett" követküldést határozott Kassára, Nigrelli tábornokhoz. Előtte való nap kapták meg Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok levelét, amelyben értesítették a vármegyét, hogy Károlyi Sándor a szatmári nemesekkel és német csapatokkal megerősítve, átkelt a Tiszán a beregi és ugocsai rablók üldözésére, egyben utasította a megyét, hogy vegye fel Károlyival a kapcsolatot és legyen segítségére. 24 Feltehetően ezzel a határozattal és követküldéssel függ össze Nigrelli tábornok június 8-án kelt parancsa. Ezt már a kisvárdai várban, és csak nyolc nap múlva tárgyalta az oda behúzódott nemesek közgyűlése. A tábornok parancsa meghatározó jelentőségű volt az ottani nemesség magatartására, és egyben segít értelmezni a jegyzőkönyvbe utólag beírt, eléggé homályos megfogalmazású levélváltások ellentmondásait. A felkeléshez való csatlakozásuk kései elhúzódásának is itt vélhető a magyarázata. Ugyanis a tábornok ebben a levélben figyelmeztette a közgyűlést és az alispánokat: „a nemes vármegye jól tudja, hogy mikor néhány évvel ezelőtt a német őrséget kivitték Kisvárda várából, reversalist és biztosítékot adtak, hogy szükség esetén azt alkalmas és ő szent felsége iránt hűséges emberekkel fogják ellátni, nehogy rablók és útonállók megtámadják. Nem is kételkedik, hogy a vármegye ezt a reverzális szerint végre is hajtotta.'''' A tábornok egyidejűleg elrendelte a vármegyében levő egyetlen német őrség által védett vár, Kalló megerősítését. A vár parancsnoka, De Noel hadnagy erre hivatkozva kért ötven ácsot és lapátos embert, „mielőtt a nagyobb mezei munkák megkezdődnének.'''' Ugyancsak parancsolt a szatmári várhoz is 195 tölgyfagerendát. 26 A felkelés kezdeti sikerének jobb megértéséhez el kell mondanunk, hogy a paraszti felkelésnek június közepéig szinte akadálytalan áradása annak is köszönhető, hogy a várak (Munkács, Tokaj, Kalló és Szatmár) őrségét kivéve tavasz óta a tájon jelentősebb katonai erő nem volt. Kallóban az említett De Noel hadnagy parancsnoksága alatt mintegy 40 lovas és gyalogos állomásozott. Szatmár várának őrsége ennek többszöröse, 400-500 főnyi lehetett. Némi német őrség állomásozhatott az akkor már leromlott ecsedi várban, amelyet Rákóczi hütlenségi pöre alatt a kincstár birtokolt. A német őrséggel megrakott várak mellett egyes földesurak megerősített kastélyaikban tartottak fegyvereseket, mint Csengerben báró Melith Pál és Károlyi Sándor Nagykárolyban. Szabolcsban ilyennek Kisvárda és Ibrány számított. Kisvárdát az időben a Forgách, Melith és Zichy család közösen bírta, 1660 óta ideiglenesen német őrsége is volt. A század végén itt Löwenburg levele, Szatmár, 1703. június 3. Fasc. 4. No 59. - Közgyűlés és követküldés Karász, 1703. június 4. Prot. 17. fol. 245. - Vö. 17. jegyzet. Kassa, 1703. június 8. Fasc. 4. No 57. - A levelet - amelynek bal felső sarkán „duplicat" feljegyzés áll - a jegyző június 14-én tartott közgyűlésben felolvasta, de sem ekkor, sem később nincsen vele kapcsolatos határozat. Egy későbbi, utólag jegyzőkönyvbe írott levelükben azonban tagadták, hogy valaha reverzálist adtak volna. - Az utólagos beírás keltezése június 4-i közgyűlési határozatra, és Plathy Sándor küldött által hozott üzenetre „amint ő méltósága írja a nemes vármegye reverzalisát, amelyre legkevésbé sem válaszol, sőt teljesen visszautasítja annak létét." Prot. 17. fol. 245. De Noel hadnagy levele, Kalló, 1709. június 12. Fasc. 4. No 68. - Szatmár vára megerősítése SZSZBML, IV. A. 501/a. Szatmár vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei. 1703. június 28. Prot. 10. 135-136. fol.
