Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
őrizték a vármegye levéltárát, itt volt a megye tömlöce is. A német őrség valamikor kiment belőle, és az említett reverzális ellenében a vármegye nagyobb rombolás nélkül megkapta. A négy sarkán toronnyal megerősített kétemeletes várat vízárok vette körül, de a felkelés idején a védőmü már erősen elhanyagolt állapotban volt. Megerősített várkastélynak számított Vaja, már akkor állott a ma is meglevő két emeletes tornya. A Vay családé volt, ez időben a három Vay testvér lakott benne. Egyikük, Mihály Rákóczival egy időben Bécsújhelyen raboskodott, László mindvégig a fejedelem híve maradt. A Rétköz mocsarai szélén vízzel körülvett szigeten állott Ibrányban az Ibrányi család kastélya, csupán egy fahídon lehetett megközelíteni. Ez időben Ibrányi László volt a birtokosa, egykor Thököly ezeres kapitánya. Amint kiderült utólag, most is Rákóczi hívének számított. Számos vele rokonszenvező megyebeli nemes húzódott ide. Szatmár megyében a Rákóczi-birtokközpontnak számító ecsedi vár erősségeit már a század végén lerombolták, csak az emeletes várkastély állott. A kincstár birtokába került uradalom gondozója a Rákóczi-család korábbi prefektusa, Pápay János volt. Június 19-én jelentette Szatmárba: „Ide érkezett parancsolatja Rákóczi úrnak. Midőn a bíró megértette volna, hírem és akaratom nélkül Rákóczi úrhoz ment.'" Megerősített hely volt még Károlyi Sándor nagykárolyi kastélya, még német fegyveresek is voltak ott. Némileg megerősített kastélya volt Csengerben báró Melith Pálnak, aki azonban már kezdettől fogva Rákóczi híve lehetett. Ecsed várát az őrség megnyerésével ő szerezte vissza Rákóczinak. 27 Komolyabb katonai erőt csupán a tokaji és szatmári várak őrsége jelentett. Távolabb Munkács vára őrségéről a fejedelemnek pontos értesülése volt. A várőrsége ötszáz, nagyobbrészt öreg, vagy rokkant német katonából állott, némelyik közülük a szomszéd falukból házasodott. A várban lakók közül is sokan őhozzá húztak A megyék nemességét megrémítette a jobbágyok felkelése. „Visszavonultak váraikba vagy védett házaikba... a megyei nemesség nem tudta, melyik pártra álljon, mert egyformán jelt a néptől és a németektől... de csak kevesen zárkóztak be németek őrizte helyre."^ Ugyanezt tette Szabolcs megye nemessége is. A Pálcán (Tornyospálca) június 4-én tartott közgyűlés után már Kisvárdán tartotta üléseit. Már május vége óta szinte hetenként küldözte megbízottait Kassára Nigrelli tábornokhoz utasításért miheztartásuk végett. Május 29-én maga a főjegyző, Kossovics Márton ment hozzá a megye utasításával. Három nap múlva keltezett levelében a megye meg is kapta válaszát. A tábornok levelében megdicsérte a megye rendjeinek buzgóságát az őfelsége szolgálatának előmozdítása, a haza nyugalma és java előre vitele körül. Még nem látta szükségét, hogy csupán néhány rabló és útonálló miatt a megyei nemesek felkelését elrendelje. Csak néhány hajdút fogadjanak, és együttműködve a szomszéd megyékkel igyekezzenek őket megfékezni. A megyében akkor már nem volt beszállásolt katonaság. A várakra lásd Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerk. Entz Géza. 2. k. Bp., 1987. 15-19., 89-90., 100— 104., 412-485 - Ibrányi Lászlóra lásd Nagy Ferenc: Ibrány. Nyíregyháza, 2000. 55-56. p. Feltehető, hogy a hegyaljai felkelésben is részt vett. A vár helye ma is ezt a nevet viseli. Ibrányi Lászlót nem tudták Kisvárdába csalogatni. Esze, 1951. 51., 53. p. Rákóczi Emlékiratai, 21-25., 27., 32. p. 1703. május 23. Prot. 17. fol. 243. - Kassa, 1703. május 26. Fasc. 4. No 56. - Május utolsó napjaiban a felsőmagyarországi főhadbiztos a megyére vetett élelemkivetésből a tokaji őrség számára rendelt ellátást. Levele végén utóiratként hozzáfűzte: Remélem, az ily gonosz cselekedetek nem folytatódnak, s hogy a rabló söpredék közül senki, vagy nagyon kevesen jönnek ide, és mindnyájan hűségesek fognak maradni őfelsége iránt" Kassa, 1703. május 31. Fasc. 4. No 79.
