Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)

Hamarosan kiderült, hogy az 1702-ben kitört háború miatt az évek óta itt és a hajdúvárosokban állomásozó Montecuccoli lovasezredet az Ebergényi-ezred frissen toborzott újoncai váltják fel.

6 A Montecuccoli-ezred májusban el is indult, de útközben a kitört felkelés hírére a Haditanács visszafordította, és május közepén Munkács alá rendelte, a felkelők ellen. A vármegyének oda kellett számára kenyeret és abrakot szállítani.

7 A Montecuccoli-ezredet felváltó Ebergényi-ezred azonban aligha lehetett megbízható, mert a vármegye május 22-én hozott határozata a rablók között levő szökött katonákról is intézkedett. Elrendelte, hogy a lóval bíró nagyobb birtokos nemesek lovon, a kisebbek gyalog kötelesek személyesen felkelni. A felhívásnak nem engedelmeskedők súlyos, 100 magyar forintos büntetést fizetnek. Ezt a statútumot két hét múlva megújították, de a június végén tartott közgyűlés megállapította, hogy sokan nem tettek eleget a felhívásnak, vagy nem is mentek el a táborba, vagy engedelem nélkül eltávoztak.

9 A megye vezetősége tanácstalan volt, szinte hetenként küldözgette a követeit, hol Kassára, hol a főispánhoz. Krucsay Márton alispán május 29-én levelet kapott Zichy főispántól, Homonnára hívta bizalmas megbeszélésre. Annak nincs nyoma, hogy az alispán elment volna. Nigrelli tábornok pedig csak Kalló vára javítására kívánt szekereket és napszámosokat. 10 II. Május végére úgy látszott, hogy a tavasz beköszöntével csupán az útonállók tevékenysége élénkült meg. Legalábbis Ugocsa megye főispánjának, gróf Csáky Istvánnak úgy tünt. Szatmár vármegyéhez intézett, május 4-én kelt levelében arról írt, hogy a beregi alispán szerint a rablók tevékenysége nem erősödött, úgy véli, hogy a megye erejével meggátolhatják tevékenységüket.

11 Ugyanez volt a véleménye gróf Fridericus Löwenburg ezredesnek, a szatmári vár kapitányának is. Ő ugyan már tudta, hogy a rablók és útonállók csapatostól mutatkoznak, zászlókat hordoznak, Rákóczitól és Bercsényitől való hamisított pátensekkel adómentesség ígéretével felkelésre buzdítják a falvak lakóit. Rákóczitól várják a segítséget, aki valahol Lengyelországban egy kolostorban tengeti életét, tőle nem kaphatnak segítséget. Ennek ellenére felhívta Szabolcs megye közgyűlését és a tisztségviselőket, hogy a megyei erőkkel legyen segítségül 12 Csáky főispánnak, hogy a mocskos csőcseléket megfékezze. A szatmári várkapitány tévedett. Amint fentebb jeleztük, már május 6-án Brezánban Esze Tamás átvette Rákóczitól az aranyos zászlókat és a felhívást „az elnyomó hatalom elleni felke6 1703. február 15. Fasc. 4. No 29.; 1703. február 18. Fasc. 4. No 30. 7 1703. május 18. Fasc. 4. No 94.; 1703. július 4. Prot. 17. fol. 248.; 1703. július 5. Prot. 17. fol. 239. 8 1703. május 22. Prot. 17. fol. 242. 9 1703. június 4. Prot. 17. fol. 245. - A közgyűlés határozata szerint negyvenegy név szerint felsorolt nemest büntettek meg. A büntetést 100 forintról mérsékelték 12 magyar forintra. - 1703. június 26. Prot. 17. fol. 248. 10 Nigrelli parancsa, 1703. május 22. Fasc. 4. No 64. - Zichy főispán levele Homonna, 1703. május 29. Fasc. 4. No 33. 11 Aranyosmeggyes, 1703. május 4. Fasc. 4. No 58. - A levelet Löwenburg ezredes, a szatmári vár kapitánya ismertette Szatmár vármegyével. A vármegye május 6-án tudomásul vette, de nem tett vele kapcsolatban intézkedést. 12 Szatmár, 1703. május 15. - A jegyző a levélre kívül ráírta: ,^4 Kisvárdán május 26. a várban tartott közgyűlésben felolvasták és közzétették"