Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

hogy lovuk legyen. Szénát és abrakot a városgazda utalt ki számukra. 1813-ban a természetbenieket is pénzben fizették, így 20 váltóforint,

285 valamint városon kívüli ténykedésért 1 rénes forint napidíj illette őket, valamint egy havi portiómentességet is kaptak. Mindezeken felül a pusztán 6 marhájuk legelhetett ingyen.

286 A tizedesek munkájukat szóbeli utasítások alapján végezték. Sem megválasztásuk körülményeiről, sem hatáskörükről nem maradt írásos forrás, így nemigen lehet képet alkotni arról, hogy az utca önkormányzatát képviselték volna.

287 A feljegyzések és a városi statútumok szerint a tanács akaratának közvetítői és a közrend felvigyázói voltak. f/ Kisbíró Már a betelepülés évében az alakuló igazgatás szervezetében is megjelent a „négy albíró, magyarul kisbíró". A forrásokból 1755-től követhetjük nyomon, hogy kik viselték ezt a tisztséget, de hogy pontosan mi volt a feladatuk, azt nem rögzítették. Valószínű, hogy az országos gyakorlatnak megfelelően az elöljáróság által kiadott aktuális feladatokat intézték. 1818-tól a comissarius munkájának segítésére hetenként egy kisbírót is megbízott a választott közönség. A kisbírák fizetése 1813-ban 20 rénes forint, ezen kívül évente egy havi lóporció alóli mentesség és csizmára való volt. Az 1830-as években a fizetésük 50 forintra emelkedett. Kiegészítő jövedelmet jelentett számukra az, hogy 1825től a vásárbíróságbani ténykedésükért 4 rénes forint illette őket, továbbá a kisbírák két hetiszer alól nyertek mentességet.

288 A külső tanács 1846-tól négy helyett hat kisbírót fizetett. g/Hajdú A hajdúk napközben az elöljárók által kiadott napi feladatokat végezték. így pl. a communitas által a széna- és szalmafaszolásra kijelölt lakosokat értesítették és gondoskodtak arról, hogy a munkára megjelenjenek. 1828-ban két hajdút csak azért kellett tartani, hogy a katonai épületekhez szükséges szekeres és gyalogos embereket kiállítsa. A comissarius mellé 1818-tól hetenként egy hajdút is megbízott a választott közönség. Országos vásárok idején a vásárbíróság munkáját két hajdú segítette. Mint városi conventionatust feladata ellátáshoz 2 pár csizma, évente 1 nadrág, mente és köpeny illette meg. Ha hosszabb útra kellett mennie a kiadott feladat teljesítése érdekében, akkor a második naptól 12 krajcár napidíjat is kapott.

289 1825-ben bére 4 rénes 285 Az 1830-as évektől fizetésük 50 forintra emelkedett. 286 V.A. 107. 1/227. 1816. 287 Más városokra, pl. Debrecen, Kecskemét, Kolozsvár lásd Csizmadia, 1983. A győri tizedesekről lásd Bak, 1980. A debreceniekről Komoróczy, 1969. 288 V. A. 101. 1/1. No. 173. 1821. 289 V.A. 101. 12/12. No. 159. 1838.