Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
forint volt, amelyhez később só és szalonna is járult. Bár ingyen kölesföld tisztségviselése idején nem járt a hajdúknak, de pénzért kaphattak a pascuumból egy köblös tengeri-, krumpli-, paszuly- és kenderföldet. Az 1820-as évekig a városnak három hajdúja volt. 1821 decemberében úgy határozott a közönség, hogy ezután csak két hajdút fogadnak fel. Ha azonban a főbíró szükségét látta a harmadik hajdúnak is, akkor szabadon szegődtethette, nem kellett megvárnia a decembert, a rendes cselédfogadás idejét. 290 Az 1830-as években a hajdúk száma már 4-5-re nőtt. 1841-ben azonban, amikor felállították az éjjeli rendőrséget, az éjjeliőrök átvették a hajdúk munkájának egy részét (főként a városházán való éjjeli őrködést), így számukat újra kettőre csökkentették. 291 Egyikőjük továbbra is a városházán maradt, és a tornácon golyóval töltött fegyverrel őrködött. /// Éjjeliőr A lakosok éjjeli álmára és a tűzre vigyáztak a városi conventionatus éjjeliőrök. 1797-ben négy strázsát fizetett a város. A toronybeii éjszakai strázsa, Majoros Ádám, a „másféle, harmadik és negyedik féle strázsa": Vetrujk János, Tóth Mihály és Joanidesz Fiez 13-13 forintot kapott. 292 Tizenhatan őrködtek a város különböző részeiben, a templom tornyában - az ő személyükről az elöljáróság az egyházzal értekezett - és az 1830-as évektől ketten a városházán. A toronybeliek feladata az volt, hogy tudassák az óraütést, és ha valahol tüzet észleltek, akkor verjék félre a harangot. A többieknek leginkább a tolvajokra kellett vigyázni. 293 Ha besurranót láttak, akkor tülköléssel adták a többiek tudtára a vétkes hollétét. 1831-ben a városi éjjeliőrök mellé évi két köböl rozs fejében a kereskedők külön is fogadtak éjjeliőrt a főpiacra. Az éjjeliőrök fizetésüket nemcsak a várostól kapták, hanem a lakosoktól egyenként is járt nekik őrpénz. A városkasszából 17 rénes forintot fizetett ki a pénztáros, valamint egy évre 10 véka gabonát, 2-2 véka kását és búzát, és télre a szükséges famennyiséget is biztosították számukra. A lakosoktól járuló pénzükhöz azonban nehezebben, csak sokszori sürgetés után jutottak, így erre a feladatra a fiatalok közül alig vállalkoztak, a koros, beteg éjjeliőrök pedig nem tudták biztosítani megfelelően a város éjszakai rendjét. Ezért a communitas 1841-ben határozatot hozott, miszerint az őri pénzt a tizenharmadossal a város szedeti össze a lakosoktól, de ebből csak nyolc őrnek és egy őrhadnagynak tud rendes fizetést biztosítani. Az újonnan szervezett éjjeli rendőrség őrei egyenként 40 váltó forintot, 5 köböl gabonát, 6 véka búzát, 3 véka kását, ezen felül 10 font szalonnát, 20 font sót, télre három öl fát, valamint egy kék posztóból készült, veres hajtókával 290 V. A. 101. 1/1. No. 217. 1821. 291 V.A. 101. 15/15. No. 724. 1841. 292 V. A. 103/b. 9/205. 1797:10. 293 A megváltakozás után a privilégiait mezővárosi cím elnyerése érdekében igyekeztek szorgalmazni az elöljárók a magyar nyelv használatát, így az éjjeliőröket is kötelezték arra, hogy az időt „ne csak tótul hanem magyarul is jelentsék". Lásd V. A. 101. 5/5. No. 248. 1833.
