Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

közönség jelentősen csökkentette a váltságkassza perceptorának munkáját azzal, hogy a váltságcédulák kidolgozását, valamint a még teljességgel össze nem állított városi activum-passivum adósság kimutatását a perceptorok munkáját eddig ellenőrző számvevőre bízták. A váltságpénztárat minden hónap végén egy küldöttség megvizsgálta, és a befizetni elmulasztott, valamint a fizetendő és készpénzben meglévő pénzösszegről jelentést tett. 1839-ben a váltsági pénztárnok számadásainak megvizsgálásához, az ügyészhez Benczúr Vilmost, az adóperceptor ellenőrzéséhez a főjegyzőhöz Palicz Mihályt nevezték ki segédszámvevőnek. A váltsági pénztárnok számadását februárig, az adópénztárét pedig augusztus végéig kellett elkészíteni. Az adó- és váltságpénztárhoz gyakran hozzákapcsolták a malom- és pusztakasszát, így a perceptor munkája az ezekhez szükséges feladatok ellátásával is kibővült: ilyen volt pl. a legelésbér kiszámítása az árenda, a pusztabeli költségek és a legelő állatok számának arányában.

244 A két kasszából fizették a hadi- és háziadót, a salláriumokat és conventiókat, a napidíjakat és útiköltségeket, fedezték a katonaság ellátásával és a forsponttal kapcsolatos kiadásokat, a városi állatállomány ellátásához, az ingatlanok építéséhez, fenntartásához, javításához szükséges költségeket, valamint a mind nagyobb összegű hitelek kamatait. Mindezeket a kiadásokat a város lakosaira kivetett adókból, a felvett kölcsönökből, a haszonvételek jövedelmeiből kellett fedezni. Ahhoz, hogy a város gazdálkodása jól átlátható legyen, pontosan kellett adminisztrálni a legkisebb kiadási-bevételi tételt is, ezért a perceptornak nemcsak becsületesnek, hanem írásbeli munkáját tekintve is pontosnak, rendesnek kellett lennie, hiszen a XIX. század elejétől a nótárius már csak az összesítéseket készítette el, az egyes tételek rögzítése a perceptor feladata lett. Mint ahogy a jövedelemkezelö bírák közvetlen irányítására és ellenőrzésére a XIX. század elejétől inspectorokat választott a communitas, úgy a pénzügyeket kezelőket is igyekeztek közvetlenül erre a feladatra kirendelt hozzáértőkkel felügyeltetni. Az 1770-es évektől négy számvevő látta el e feladatot, 1794-ben 4 rénes forint 30 krajcárért, 1796-ban 6-6 rénes forintért.

245 A XIX. század elejétől számvevő deputatiót választottak. A számadások felülvizsgálatán kívül feladatuk volt a város aktuális állapotának ismerete, a közönség tájékoztatása is.

246 A számvevő bizottságot a fiskális, a vicehadnagy és a számvevők alkották. A perceptori számadás vizsgálatát csak akkor lehetett lefolytatni, ha mindannyian jelen voltak.

247 Az 1826-os rendszabás a választott közönség kötelességévé tette a gazdálkodás ellenőrzését, a számadás megtételét. Számadásra volt kötelezve „aperceptori hivatal, amely minden kiadásokat és bevételeket dokumentumok mellett tesz, s azok által számol a borinspector és borbírói hivatal, akik a választott közönség által előre meghatározott áron a polgároktól vásárlóit borokról és gyümölcsből, borseprőből, s törkölyből főzött 244 V.A. 101. 5/5. No. 372. 1833. 245 V. A. 101. 1/1. No. 372. 1833. 246 V. A. 101. 3/3. No. 2013. 1830. 247 A fiskális salláriumot, a többiek évi tíz pengő honoráriumot kaptak.