Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

pálinkákról, valamint ugyancsak azon közönség által a lifferánssal és a város serházában készíttetett s a város kocsmái számára általvett pálinkáról, a malominspector és malombírói hivatal, mely a malomvám-életről, a városgazdái szolgálat, amely a városnak ingó javairól, termesztményeiről s forspontozásukról, a szőlők és kertek inspectoral, akik a szőlőkre és kertekre tett repartitiókról minden esztendőnek végével, a kocsmárosi szolgálat, mely a haszonnal kimért italokra nézve minden fertály esztendőben számot adni tartozik". Vizsgálatukra a közönség hat tagjából, valamint a fiskálisból és nótáriusból álló számvevő küldöttséget jelöltek ki, amely munkájáról a rationum exactornak számolt el. Senki addig számadó hivatalát el nem kezdhette, míg a választott közönség küldöttsége a keze alá adottak összeírását át nem adta neki.

248 1831-ben azonban a választott közönség úgy látta jónak, hogy - határozata szerint a számvevői hivatalra „egy különös individuumnak választása és tartása szükségesnek lenni találtatván ".

249 A feladatra Martinyi Sámuelt kérték fel.

250 Munkájához tartozott a két perceptor és az alájuk tartozó tisztségviselők, valamint a városgazdák ellenőrzése. Évente 120 ezüst forintot, 4 köböl búzát, 8 köböl gabonát, 4 öl fát és - minthogy nem volt nyíregyházi lakása - quartélyt is kapott. Az „Activum és passivum statusok kidolgozásáért" ezen felül még 100 pengő forint honorárium illette.

251 1833-ban, amikor Martinyi Sámuel elköltözött Nyíregyházáról, a számvevői feladatokat - a perceptornak visszaadott váltságcédula kidolgozásának kivételével - a fiskálisra bízta a közönség. c/ Kertgazda és majorgazda 1794-ben tűnik fel először a forrásokban a kertgazdai tisztség. 1818-ban már 6 kertgazdát választottak a város kertjéhez közel lakó 24 kiválasztott gazda közül a communitas tagjai.

252 Feladatuk a város kertjére, majorjára, valamint a városi állatállomány ellátására való felügyelés volt. A későbbi forrásokban hol kert-, hol majorgazdának nevezett tisztségre az alkalmasnak talált személyeket a választott közönség „megszólította", de önként is jelentkezhettek a jó gazda hírében álló polgárok. A gazda felügyelete alá került a város majorja az ott lévő épületekkel, eszközökkel, marhákkal és az ott lakó cselédekkel. Míg tisztségét viselte, kint kellett laknia az inventárium szerint átvett majorban és gondot viselni az ott lévő, a város vagyonát képező marhákra, cúgbeli és a borbírák rendelkezésére álló lovakra, a jármos ökrökre és a bikákra. A lovak számára a zabot a városgazda biztosította, de az esküdtek jelenlétében kiporciózott szénáról és annak feletetéséről a majorgazda gondoskodott. A majorban lévő 248 V.A. 101/h. 39/39. 1826:3. 249 V.A. 101. 5/5. No. 2857. 1831. 250 Először a váltságkassza perceptorságát akarták rábízni, de mivel nem volt helybeli lakos, városi tisztséget nem viselhetett. 251 V. A. 101. 5/5. No. 2865. 1831. 252 V. A. 101/k. 39/39. 1818:8.