Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

A vásártartás első éveiben a teendők ellátására két, majd ezt követően 30 évig egy vásárbírót választottak az éves tisztújításkor. 1818-tól a megszaporodott feladatok indokolták, hogy újra két, sőt időnként három vásárbírája is volt a városnak. 1833-ban az elöljáróság tervbe vette a kapitányi hivatal felállítását, és „a vásárbírák által eddig gyakorolt piacpolitika" átadását. Ezáltal a vásárbírák feladata a vám- és helypénzek beszedésére és a vásárbíróság egyik tagjaként rájuk háruló feladatok ellátására szűkült. Munkájukért a vásárbírák különböző juttatásokban részesültek: az országos és hetivásárkor a salláriumon felül napidíjat is kaptak. A pénzbeli juttatásokon kívül 1818-ig a városi konyhán a többi tisztségviselőhöz hasonlóan ingyen étkezhettek, továbbá mentességet nyertek a XIX. század elejétől a heti szeres szolgálatok, valamint a katonatartás terhe alól. A vásárbíróság is azon tisztségek közé tartozott, amelyik az igazgatási hierarchia alsóbb lépcsőfokaként lehetőséget adott viselőjének a gazdálkodás irányításába való bepillantáshoz, a közösségért végzett munkára való alkalmasság bizonyításához. A vásárbírók bekerültek az igazgatási elitbe, s ezáltal közelebb jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy elnyerjék a nagyobb anyagi előnyökkel járó tisztségeket, ill. a döntéshozó testületek tagságát.

189 Benkő István, aki 1801-ben volt vásárbíró, 1812-1813 között borbíró lett, majd 1820, 1823-1826, 1828-1829, 1833-1834-ben főbíróvá választották. Nalivankó Mihály 1791-ben, Sztruhár Mátyás 1806-ban, 1810, 1811-ben, Garay András 1825-ben, Fitkonidesz András 1829-ben volt vásárbíró. Mindannyiójukat e tisztség viselése után a későbbiekben a város nagyobb jövedelmet biztosító bevételeinek kezelőivé választották.

190 cl Malomtartási jog A város bevételei között fontos helyet foglalt el a malomjövedelem is. A malmokból a rovás után járó városi hasznot részben készpénzért értékesítették, részben az állami, megyei kötelezettségeik teljesítésére, a város lovainak ellátására, valamint a városi tisztségviselők munkájának természetbeni honorálására fordították. Egy malom jövedelmét kapták meg a helybeli nemesek is költségeik fedezésére. Éppen ezért a malomjövedelemből származó hasznot a város bevételeinek tételeiből számokkal nem lehet olyan egyértelműen kimutatni, mint pl. a kocsma vagy a vásárok esetében. A XVIII. század közepén már több malom állt a településen. Az ide érkezők egyet „mindjárt kezdetben megyettek őkegyelmességétől, gróf Károlyitól 60 forinton."

191 189 Hasonló feladatai voltak más városok vásárbíráinak is. Lásd Gyöngyös, Eger és Székesfehérvár példáját, de Gyöngyösön pl. a vásárbírák ritkán léptek tovább. Részletesebben lásd Szabó, 2001. 190 Nyíregyháza vásárairól részletesebben lásd Kujbusné, 1993. 191 Balogh, 1982. 102-103.; V.A. 103/b. 5/201. 1754:9.