Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
vendégfogadós által ki, kivévén a téli farsangot, amely idő alatt hasonló kedveléssel az epreskerti szállókra fognak utasíttatni. " 168 Az epreskerti kocsmáros is tarthatott bálokat az elöljáróság engedélye alapján. Ezen kívül a kocsmárosság ellátása mellett gondozta a kocsmához tartozó kertben lévő gyümölcsfákat, tisztán tartotta az utakat, vigyázott a szőlők felé menő kapura. A sóstói kocsma is vendégfogadó jelleggel működött, valamint hozzá tartozott még a fürdő is. Éppen ezért az itt kocsmárosságot vállalónak az italáruláson és ételkészítésen, a vendégszobák tisztán tartásán kívül feladata volt a fürdő üzemelésének biztosítása is. Ehhez egy alkalmas embert kellett tartania, aki segítségére volt a fürdőszobák és kádak tisztántartásában. A májustól augusztusig dolgozó kisegítő személynek az is feladata volt, hogy a fürdőalkalmatosságok rendben és időben a vendégek rendelkezésére álljanak. A fürdőket Szent György-naptól kezdték melegíteni. Az elöljáróság döntése alapján a fürdődíj az első két szobában egy kádtól 24, a többiben pedig 15 váltókrajcár volt. (A zsidó vendégek csak a melegítő kemence melletti leghátsó szobát vehették igénybe.) A sóstói kocsmáros feladata volt az ivókutak és sétáló helyek tisztántartása és védelme is. A sóstói kocsma és fürdő nem tartozott a kocsmárosságra jelentkezők körében a legcsábítóbb lehetőségek közé, hiszen nem egy évben előfordult, hogy licitet sem tudtak tartani, mert csak egy jelentkező volt rá, vagy egy sem. Ebben az esetben a környékről jelentkezőknek is bérbe adták megfelelő biztosítékok mellett. Farsangkor tarthatott bálokat és mérhetett italt 1818-tól Kacska Dániel kávéháza is. A tanács utasítása szerint ezekre az alkalmakra a borbíráknak válogatottabb borokat kellett beszerezni. 169 A kocsmárosok kötelességeihez hasonlóan a kocsmák működését is szabályozta a város. A mindennapos rend fenntartását, a gyakori verekedések megelőzését szolgálták azok az intézkedések, amelyek tiltották a legényeknek a bottal való járást, vagy amelyek előírták, hogy a délutáni istentisztelet után, de csak 7 óráig engedtetik a muzsikálás és tánc. Külön engedéllyel, és csak a téli napokban lehetett 10 óráig, éjfélig mulatozni. A rendeletek betartására az utcakapitány felügyelt. Az italok árát a főbíró, majd a választott közönség aszerint állapította meg, hogy mennyiért tudták felvásárolni a szükséges mennyiséget. (Egy-egy bőséges szüret után mérsékeltebbek voltak a beszerzési árak.) A szokásostól alacsonyabb árakat csak a nagyobb fogyasztást feltételező sátoros ünnepek és országos vásárok idején, valamint kiemelkedő családi ünnepekre (keresztelő, lakodalom) való vásárláskor engedélyeztek. A város kocsmáitatásból származó jövedelme a megváltakozásig is jelentős összegű volt: 1770-ben 3449, 1795-ben 4172, 1807-ben 7704 rénes forint. 1824 után is a regálébevételeknek 50-70 %-a származott a kocsmáitatásból. A megváltakozások után a szabad királyi városokhoz hasonlóan Nyíregyháza ezt a bevételi forrást is árendába adta. A bérlet összegét úgy állapították meg, hogy a város korábbi haszna ne csorbuljon. 168 V.A. 101/f. 37b/37b. 1826:5., 1834:8. 169 V.A. 102/a. 2/82. No. 3. 1818.
