Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

Bor bíró, borinspector A város bevételeit figyelembe véve a legnagyobb jövedelmet a kocsmáitatás biztosította, így ennek kezelőit látták el a legrészletesebb hivatali utasítással, ill. a borbírói, majd borinspectori tisztségekre választották a legtekintélyesebb polgárokat. Már az 1750-es években is működő borbírók hatáskörét a XIX. század elejéig csak az aktuális feladatok és az időszaki utasítások szabályozták. Ezek szerint gondoskodott a két borbíró az italvásárlásokról, azoknak a kocsmákba történő kiadásáról és az eladott italból befolyt jövedelmek ellenőrzéséről. Munkájukról a betelepülés utáni években a főbírónak, majd a XVIII. század végétől az electa communitasnak tartoztak beszámolni. A kocsmaházak szaporodása és az ebből származó bevétel fokozása ösztönözte az elöljáróságot arra, hogy törekedjen az e tisztséggel járó feladatokat és kötelességeket minél pontosabban rögzíteni. Ezen kívül a communitas operatív szervének, a gazdálkodószéknek a megalakulása után többlépcsőssé tették a feladatirányítást és a visszacsatoló ellenőrzést azzal, hogy a döntést hozó testületek és a végrehajtó tisztségviselők közé beiktatták az ún. controllériai hivatalt. Az ennek képviseletében tevékenykedő, az éves tisztújításkor választott két inspector hatáskörébe tartozott ezután a borbírák munkájának és a kocsmáltatással kapcsolatos teendőknek a közvetlen szervezése, irányítása, ellenőrzése. A város jövedelmének védelmét, az ellenőrzés hatékonyságának fokozását szolgálta az is, hogy az egyes tisztségviselőktől, így a borbíráktól és -inspectoroktól is a XIX. század elejétől folyamatos, minden fontos részletkérdésre kiterjedő írásbeli elszámolást követeltek meg.

170 A borvásárlásról, a kocsmárosoknak való borkiadásról, az elfogyott mennyiségről részletes jegyzőkönyvet kellett vezetni. Ennek alapján számolták ki ugyanis, hogy mennyi tiszta jövedelem illette a várost. A borbíráktól kapott jelentés alapján az inspector köteles volt a communitas gyűlését, vagy annak tartásáig az elöljárókat tájékoztatni arról, hogy lehet-e a város kocsmáiban megfelelő áron elegendő italt kapni, a város főbíráját pedig a tudomására jutó „kurta kocsmákról" kellett informálnia. A város gyűlésében havonta táblázatos jelentést kellett tennie az elfogyott és magmaradt ital mennyiségéről, a város tiszta hasznáról, sőt részletes helyzetképet kellett adnia a kocsmákról külön-külön is. Az italvásárlásokat a választott közönség megbízásából a gazdálkodószék által kinevezett küldöttség, vagy egyedi megbízások alapján az inspector, a helyi borok esetében a borbírák végezték. Az italok felvásárlása után a választott közönség meghatározta a különböző fajták iccéinek árát, majd a további gazdálkodást az inspectorra bízta. Miután ő végigkóstolta a beszállított hordó szilva- és rozspálinkákat, saját belátása szerint dönthetett, hogy megvásárolja-e a város, vagy visszaküldi. A jónak és megtarthatónak ítélteket az ő jelenlétében akózták meg. Ezt követően a vásárlás hitelességét az inspector saját pecsétjével látta el, igazolva, hogy rendben találta a hordókat. A vásárolt italmennyiségről lajstromot készített, majd a pénzügyek rendezéséhez assignatióját kiadta. V.A. 101. 1/1. 1818. 24. fol