Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
Egy 1837-ből fennmaradt licitálási jegyzőkönyv szerint Nyíregyházán 13 kocsma 3/4 évre történő árendába vételére lehetett jelentkezni azoknak, akik a bérleti díj mellett kauciót adtak, ill. vinculumot is hajlandóak voltak fizetni. Ez utóbbiakhoz azonban csak az 1830-as években kezdett ragaszkodni a város, amikor helybeli jelentkező híján kénytelen volt a fennhatósága alá nem tartozó vidékieket is bérlőül elfogadni. Az 1917. számú rendelet értelmében azonban csak a vendégfogadót és a sóstói kocsmát árendálhatta nem nyíregyházi, de ezeket is csak végső esetben, ill. akkor, ha az árendásnak jelentkező készpénzben a sóstóiért 200, a vendégfogadóért 2000 váltóforint kauciót tett le a város kasszájába. 166 A licitet nyerő kocsmárossal a fiskális jelenlétében kötötték meg a részletes, mindenre kiterjedő, a város hasznát minden lehetőséggel biztosító szerződést. Rögzítették az általában ezüst húszasokban kért, négy részletben fizethető árenda összegét, fizetési módját és a nemfizetés esetén érvényesíthető szankciókat. Ezek közül a legsúlyosabb az volt, hogy az okozott kár vagy adósság megtérítésére a magistratus a kocsmáros javait elárverezhette. Az italok beszerzése a város feladata maradt. A felvásárlást és a haszon kezelését a váltságcassa intézte. A kocsmárost is illette haszon az eladott italok után: butelliás boroktól egy, hordó pálinkák után 30 váltókrajcár. Ezen kívül csurgás fejében 50 icce bor után 1 icce, 1837-ben egy cseber után 2 icce, öreg cseber után 30 váltókrajcár, egy hordó pálinka után 30 krajcár, 1837-ben egy icce után egy váltóforint járt. A kocsmárosok feladata az inventárium szerint átvett kocsmaépület állagának, berendezésének óvásán és az italmérésen túl a vendégfogadó jellegű helységekben az ételkészítésre és -tálalásra, valamint a szállóvendégek ellátására is kiterjedt. Kötelessége volt minden kocsmárosnak a borbírák és -inspector lajstromán kívül külön feljegyzést vezetni az átvett italokról. Árulni csak a város által vásároltakat volt szabad. A kiméréshez a vásárbíró által hitelesített mérőedényeket kellett használni. 167 A hamis iccével való mérésben találtakra első esetben 2, másodikban 4 forintnyi büntetést róttak ki. Arra, aki az italokat meghamisította, először 4 forint büntetés várt, másodszorra pedig kitették a kocsmárosságból. A város az italmérés hasznán kívül egyéb anyagi lehetőségeket is biztosított a kocsmárosoknak, mint pl. a közlegelőn szarvasmarha vagy ló tartását. Tilos volt azonban libát tartaniuk, rossz emberekkel barátkozniuk és cselédektől ital fejében életet, terményt elfogadniuk. Mindezeken túl a vendégfogadóbeli, az epreskerti és a sóstói kocsmárosokra külön feladatok vártak. A vendégfogadónak báltartási joga is volt. A bálokra szóló engedély megadása, ill. a rendfenntartónak, a bálcomissariusnak a kinevezése az elöljáróság hatáskörébe tartozott. A bálokon a kocsmáros feladata volt az italok felszolgálásán kívül a szükséges gyertyák beszerzése. „A szállóra nézve különösen kiköttetik, hogyha ezen városba valamely magyar színjátszó társaság játékok adására az elölülőktől engedelmet nyerend, játszóhely végett részekre a szálló minden bérkívánás nélkül adasson a 166 V.A. 10 l/h. 39/39. 1826:5. 167 V.A. 101. 1/1. 1818. 23. fol.
