Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
Az 1836-os városi rendelet szerint a sörmérés csak az Epreskertben és a Vendégfogadóban volt engedélyezve Szent Györgytől Szent Mihály-napig. A bortól drágább sör teljes haszna a várost illette. 162 A kocsmák működtetése, üzemeltetése az örökváltságok előtt és után is az elöljáróság feladata volt. Gondoskodtak az italok beszerzéséről, az azokat árusító kocsmárosokról. E feladatra meghatározott időre és bérért fogadták fel a szavazással legalkalmasabbnak tartott nyíregyházi önként jelentkezőket. 1824 után, amikor a kocsmák is városi tulajdonba kerültek, a többi regáléhoz hasonlóan ezeket is bérbe adta a communitas. A vicebíró vezetése alatt álló küldöttség által tartott licitáláson a legtöbbet ígérő, kauciót is adó és kezest állító polgárok egy évre kaphatták bérbe a város egyes kocsmaházait. A licitre jelentkezők alkalmasságát a borinspector és -bírák vizsgálták meg, javaslatot téve a nem megfelelő anyagi háttérrel vagy erkölcsi értékkel rendelkezők kizárására. Az évente tartott licitáláson részt vehettek azok is, akik már korábban, vagy éppen akkor voltak kocsmárosok, ha rendezték minden fennálló adósságukat. 163 Horn olya Sámuel, aki 1829-ben a kocsmáros volt, az e feladatra történő választásról a következőket írja: „Minthogy a kocsmárost szolgálat nagyon össze vagyon kapcsolva jó ismeretséggel, melyet egy kocsmáros több esztendőkig csak úgy szerezhet meg magának, hogyha jó nevet s becsületet akar maga elöljáróitól nyerni, szükséges dolog mindenkor egy kocsmárosnak azon igyekezni, hogy minél több jókívánói legyenek, több vendégei hozzájárjanak, hogy így a publicum java előmozdíttasson. " 164 Az 1820-1830-as években ezt a jó ismeretséget és megbízhatóságot sokszor az elöljárósággal való rokoni kapcsolatok is „garantálták". A kocsmárosi munkát meghatározó, minden évben megkötött szerződések alapján megállapítható, hogy a hosszabb ideig e feladatokat ellátók a jelentősebb városi tisztségeket viselők közeli (fiú, vej) vagy távoli rokonai voltak. így a város igazgatásának vezetői a gazdaság e szférájában is jelentős szereppel bírtak. 165 Az önként jelentkezőkből a városvezetés által kiválasztott kocsmárosok között voltak nemesek, parasztok és kézművesek egyaránt. Kezeseik, akik írásban tett nyilatkozatuk szerint saját vagyonukkal vállaltak felelősséget, általában a jobbmódú szülők, testvérek, távolabbi rokonok, jó ismerősök voltak. A kocsmárosságra jelentkezőnek és két kezesének kaucióként megfelelő biztosítékot jelentő, saját tulajdonban lévő, tehermentes ingatlant (városi házat, szállásföldet, szőlőt, gyümölcsöskertet) kellett felmutatni a város megbízottjai előtt. 162 V. A. 101. 8/8. No. 1757. 1836. 163 V. A. 101. 7/7. No. 155. 1835. 164 V.A. 101/e. 37/37. 1794-1829. sz. n. 1829. 16- Az 1822-ben kocsmát árendálók voltak pl. Tomasovszki János és neje Bogár Zsuzsanna, ns. Trsztynszky Andrásné ns. Reguly Rozina, Rudits Dánielné Kováts Zsuzsanna. Az 1825-ben kocsmárosságot vállaló Palitz György felesége Hok Mária, Bukovinszky Mátyásé Súlyán Erzsébet volt. 1830-ban lett kocsmáros Homolya Sámuel, Palitz Mihály Zsuzsanna nevű leányának férje, valamint ns. Kováts Péter, akinek saját, sőt feleségének, Trsztynszky Zsuzsannának a rokonságában is többen viseltek különböző tisztségeket.
