Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
A XIX. század elejére már féltucatnyira nőtt a kocsmák száma. A régiek mellé felépült ugyanis a serházi, a Morgó és a Sas is. 1848-ra pedig ez a szám is megduplázódott. 156 Az 1800-as években az electa communitas engedélyt adott a magánháznál történő italmérésre, ugyanakkor kemény büntetéssel sújtotta azokat, akiket engedély nélküli italmérésen kapott. A bérelt pusztákon álló csapszékeket, csárdákat is igyekezett a város külön szerződéssel saját kezelésébe vonni. A harangodi csapszéket pl. 1761-ben Kállay Jánostól vették bérbe. A későbbiekben már maguk a pusztabérleti szerződések biztosították a város számára a bérleményen lévő italmérő hely használatát. Ezeket általában nyíregyházi subárendátorok üzemeltették. A simái Nyúlási csárdát és a körülötte lévő 8 köblös földet pl. ifj. Benkő István bérelte 1833-1836 között. Ha a városból nem akadt jelentkező, akkor más településen élők ajánlkozását is elfogadták. így került a micskei pusztára két évre 60 rénes forint árenda fejében Nagy György rácfehértói lakos. 157 Az örökváltságokat követően a város tulajdonossá válása után a szállásokon is megkezdődött a kocsmaházak építése. 1826-ban a Zelenanszky szállásokon vásároltak egy kötélalj földet az építendő kocsma számára. A kocsmáltatási jog a bormérésre, pálinkaforgalmazásra és sörárulásra terjedt ki. A város kocsmái számára a minőségi bort a választott közönség megbízásából az e feladatra kijelölt küldöttség, ill. borinspector a Hegyaljáról szerezte be, míg a helyi borokat a borbírák a nyíregyházi szőlősgazdáktól vásárolták fel. 158 Aki mustját, borát eltagadta, vagy az akózás elől elrejtette, szőlőjének elvesztésével bűnhődött. A királyi dézsmát - lévén a helység felerészben az ecsedi várhoz tartozó appertinentia - nem az egri püspöknek, hanem a Károlyi háznak kellett a termés feléből természetben adni, vagy pénzben megváltani. 1783-1787 között a kilencedet évi 50 rénes forintért, a Károlyiakat illető dézsmát pedig évi 10 rénes forintért vette árendába a város. Ekkor 177 szőlősgazda volt Nyíregyházán, akik 1/2-2 1/2 nyilas területeket müveitek. 1790-1792 között az orosi határban szőlőmüvelésre kiosztott területből újabb 297 városi lakos részesült. 1808-ban az úriszék a Debreceni út melletti homokos részen is engedélyezte a szőlőplántálást. Itt maximum 1,5 jugerumot kaphatott minden olyan nyíregyházi lakos, akinek még nem volt szőlője, s vállalta, hogy hat évig holdanként 2, a későbbiekben 6 rénes forintot fizet. 1803 után ennek fele a Károlyiakat, fele a várost illette. A gazdák által termelt borra a város elővételi jogot formált. A felvásárlásra utcánként került sor. Az átvett mennyiséget a szőlőterület nagysága és a város szükséglete A megváltakozással városi tulajdonba került kocsmák is nevet kaptak. A Debreceni utca elején lévő alsó kocsma lett a Három Rózsa, az utca végén lévőt Zöldáginak nevezték el, a Szarvas utcaiból lett a Szarvas, az életpiacon lévőből pedig a Csillag. Róla azonban hamar kiderült, hogy tolvaj és orgazda, így elbocsátották. A kocsmát ezután Somossy Ferenc földesúr árendása üzemeltette, és fizette a városnak a 60 rénes forintot. Lásd. V. A. 101/g. 38/38. 1818:12. A település földesurai már az 1757-es szerződésben ígéretet tettek arra, hogy szölőhelyet biztosítanak a lakosság számára. Erre 1775-ben került sor.
