Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

II. VÉGREHAJTÓK /. A haszonvételek kezelői Már a betelepülést követő évektől a fő- és törvénybíró, az esküdtek és rendfenntartók mellett az árendába kapott haszonvételek kezelésére az elöljáróság candidatiója alapján külön tisztségviselőket választott a lakosság. 1754-től bor- és malombírákat, 1772-től, a serház felépítésétől sáfárokat, 1788-tól pedig az országos vásárokkal kapcsolatos feladatok elvégzésére vásárbírákat. A bérelt pusztákon a pusztagazdák gondoskodtak a város rendeleteinek végrehajtásáról, a közösség és a pusztát használó nyíregyháziak érdekeinek a védelméről. Az 1820-as évektől a haszonvételek kezelőinek közvetlen irányítására és ellenőrzésére a communitas tagjai közül inspectorokat választottak.

153 Mind a bírák, gazdák, mind az inspectorok munkájukért salláriumot, esetenként deputátumokat is kaptak. A haszonvételek kezelőinek munkáját mindig a kezük alá adott jövedelmi forrás adottságai, lehetőségei és jövedelmezősége határozta meg, így fontos a hatáskör ismeretéhez a haszonvétel ismerete is. a/ Kocsmáitatás Az ország szabad királyi és mezővárosaihoz hasonlóan a kisebb királyi haszonvételek közül a legjövedelmezőbb Nyíregyházán is a bormérés, sörmérés, -főzés, ill. a pálinkafőzés volt. A regale bevételeknek több, mint a felét a kocsmáitatás adta. A betelepítés előtt, 1752-ben készült összeírás szerint Nyíregyháza Károlyi Ferenc által bírt részén egy kocsmaház állt, ami után a falu közösen adózott az uraságnak. Az 1753-1754-es betelepítés és az azt követő folyamatos bevándorlás következtében kialakuló nagy népesség indokolttá tette újabb kocsmák építését. Ennek költségeit a földesurak fedezték, a manuálékat azonban az itt lakóknak kellett adni. Az elkészült kocsmák üzemeltetésére, az italmérésre 1757-től a földesúrral kötött árendális szerződések értelmében a közösségnek volt joga, a földesúr sem ebbe, sem a felügyelő tisztségviselők választásába nem szólt bele.

154 A számadások szerint a község 1770-ben három kocsmát bérelt: a nagy vendégfogadót, valamint az alsónak, ill. középsőnek nevezettet. A földesurak ígéretet tettek ekkor egy serház felépítésére is. 1806-ban az árendális szerződés megújításakor arra kérték a nyíregyháziak földesuraikat, hogy a városházánál lévő kocsma helyett máshol építsenek egyet, hiszen az nemcsak az ott lévő pénztárra volt veszélyes, hanem zavarta a szomszédban lakó uradalmi tisztet is.

155 153 V.A. 101. 1/1. No. 232. 1822. 154 Gyöngyösön, amikor a földesúré volt a kocsmáitatás, az egyik borbírót ő állította. 1824 után feladatát a perceptorra ruházták, s a tisztséget megszüntették. Lásd Szabó, 2001. 122. 155 V.A. 101/i. 40/40. No. 9. 1806.