Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

rögzítve, hogy ki kit értesít.

130 Hasonló problémát jelentett a tagpótlás is. A választott közönség élve jogával új tagot választott sorai közé annak ellenére, hogy a tanács a jelölt személyt nem tartotta elfogadhatónak.

131 Mindkét tanács hatáskörcsorbulásnak ítélte, ha valamilyen közdöntésböl kimaradt, így ragaszkodtak ahhoz, hogy „afekvő vagyonok iránti eladásoknak, bérbeadásoknak és árveréseknek közönségessé tételei" mind a két tanács nevében történjenek, a bérbeadást, -vételt, zálogolást, faosztást közös küldöttség intézze. „Rendíthetetlen lévén azon elv, mely szerint a város vagyonainak még csak használatáról való rendelkezés is egyedül közhatározások értelmében történhetik, miután közhatározásnak egyedül csak a két tanács öszvehangzó megállapodása tekintethetik, abban pedig, hogy bármely keresztényi dolog körébe is a belső nemes tanács elnöke egyedül maga a közönség elnökével eleve teendő értekezés és ennek is megegyezése hozzájárulása nélkül a város cúgjait használatra kirendelhesse, ezen közönség meg nem egyezett, s ebben megegyezni tovább is azért vonakodik, mert közelebb is bizonyos életszedés alkalmával kénytelennek látta magát a polgármesteri hivatal a már több napokon állandóul használt város cúgjait a szállásokról az itthoni sűrű dolog miatt visszarendelni. " 132 Hasonló volt a helyzet a „kedveskedéseket" illetően is. A város a privilégium elnyerése érdekében többször élt ezzel a minden bizonnyal szokásos módszerrel: kisebb-nagyobb ajándékokkal köszönték meg a szívességeket, segítséget.

133 Ezeket az ügyeket általában a bírák valamelyike, mint a döntéshozó testületek elnöke és megbízottja az ügyésszel vagy nótáriussal intézte. 1837 után személyében is szétvált a két tanács elnöksége, így a közönség által bonyolított „kedveskedésekrőr a belső tanácsot nemcsak értesítenie kellett, hanem a beleegyezésére is szükség lett.

134 A munka jobb összehangolása érdekében a rendszabások szerint a két tanács egy időben tartotta üléseit, hogy a sürgős ügyeket azonnal intézhessék.

135 1837-től a polgármester által összehívott gyűlést hétfőn tartották. Abban az esetben, ha nem volt megtárgyalandó ügy, akkor elmaradt az ülés, de a következő hétfőn mindenképpen összegyűltek, amiről 1-2 nappal a bírói hivatalt is értesíteniük kellett. A gyűlések nyáron hét, télen nyolc órakor kezdődtek. Először a jegyzőkönyvet hitelesítették, majd a polgármester előterjesztette az ügyeket. Ha szükséges volt, egy-egy feladat végzésére küldöttséget neveztek ki. A határozatokat szótöbbséggel, ritkán személy szerinti voksolással hozták. A gyűlés akkor ért véget, amikor a polgármester berekesztette azt.

136 A gyűlésen elhangzottakról a korábbihoz hasonló jegyzőkönyvet vezettek. 130 V. A. 101. 14/14. No. 178. 1840. 131 V. A. 101. 14/14. No. 178. 1840. 132 V. A. 101. 14/14. 659/3., 6. 1839. 13

^ Az 1837-es privilégium érdekében tett kedveskedésekről részletesebben lásd Kujbusné, 1999. 134 V. A. 102/a. 15/95. ad. 827/3. 1838. 135 V. A. 101. 14/14. No. 739. 1839. 136 V. A. 101. 11/11. No. 2880. 1838.