Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

Megalakulásától a közönség legfontosabb feladatai közé tartozott a város életét, gazdálkodását meghatározó statútumok alkotása, a tisztségviselők jelölése, választása, a szaktisztségviselők meghívása, kinevezése, a különböző hivatalokat ellátók ellenőrzése. A megváltakozás előtt is szabadon rendelkezhetett a testület a város vagyonával, dönthetett annak kezeléséről, az ingó és ingatlan javak vételéről, eladásáról, használatáról, bérleti szerződéseket köthetett, kölcsönügyleteket bonyolíthatott. 1824-ig a földesúr jóváhagyásával és a megyei rendeletek figyelembe vételével szabályozta az ipart és kereskedelmet, ellenőrizte a piacra került áruk minőségét, a mértékek hitelességét, a városházánál tartott lakossági mázsálásokat. Minden év végén meghatározta a szolgák bérét és kötelességét, gondoskodott arról, hogy a munkát kerülőket szolgálatra szorítsák, ezáltal javította a közbiztonságot. Az éjjeli nyugodalom érdekében örséget is szervezett, valamint a gyakori pusztító tüzesetek meggátlására figyelmet fordított a tűzrendészetre. A tanács ajánlását elfogadva polgárjogot adott, valamint döntött arról, hogy ki költözhet be a városba. Az 1826-os statútum aszerint rendelkezett, hogy „a választott közönség tagjainak összeillései formálják a város gyűléseit, mely is a város főbírája vagy (ha ez helyes okoknál fogva akadályoztatna) vicebírája által összehívattatván, annak elölülése alatt tarlatik. " A bírák valamelyike terjesztette elő a megtárgyalandó ügyeket. A határozatképességhez legalább harmincan kellett, hogy jelen legyenek. A döntéseket szótöbbséggel hozták. A communitas tisztújításkor tanácsbelieket, továbbá perceptorokat, puszta-, erdő-, malom-, bor- és serházinspectorokat, rationum exactort, fő-, mező- és vásárbírót választott „önnön kebeléből", sáfárt, bor-, malombírákat, város- és majorgazdákat, utcakapitányokat, esküdteket azok közül a polgárok közül, akiket a bírói candidatióra kinevezett tizenkét deputatus jelölt, végül, ha a határozatlan időre felvett ügyész, nótárius, orvos, cancellista, comissarius, quartélymester és marhaorvos közül bármelyik lemondta állását, helyette újat szerződtetett. Végül megszabta a tisztségviselők és cselédek fizetését és számvevőket rendelt mindazokhoz, akik elszámolással tartoztak. Földesúri jogait érvényesítve a magvaszakadt polgárok javaiban örökösödött.

128 A választott közönség feladata volt az olyan jeles eseményekről való megemlékezés is, mint pl. a király születésnapja.

129 Az 1837-es privilégiumlevél a kialakult gyakorlat alapján csak körvonalazta a választott közönség jogait és kötelességeit, több részletkérdésre azonban nem adott határozott utasítást. Ezért 1837 és 1848 között a hatáskör pontosítása érdekében határozatcsatározásokat folytatott a külső tanácsnak nevezett választott közönség a belső tanáccsal, azaz a senatussal. A vitatott kérdések közé tartozott a vegyes küldöttségek ügye. Mindkét tanács képviselőjének jelen kellett lenni ugyanis a pénztárvizsgálaton, de nem volt 28 V. A. 101/h. 39/39. 1826:3. 29 1832. március 5-én „/. Ferencet éltetve reggel hálaadó isteni tiszteletre mentek a választott közönség tagjai az evangélikus, majd a római katolikus templomba, ezt követően pedig díszebédet adott a király itt tartózkodó katonasága tisztikarának", míg a közkatonák 1 font húst, 1 icce bort, az altisztek ezeknek dupláját kapták. Lásd V. A. 101.5/5. No. 3083. 1832.