Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

A XIX. század elejéig tartó második szakaszban egyre gyakrabban előfordult, hogy az évente tartott tisztújításokon újraválasztották a már korábban fő- vagy törvénybírói tisztségeket viselőket - akár két-három alkalommal is. Ekkor már az igazgatási elitbe tartozó családok tagjai is bekerültek a különböző tisztségekbe (a fiúk rendfenntartók jövedelemkezelők lettek, a vejek a haszonvételek irányításában kaptak szerepet), és megindult az igazgatás hierarchiájának alsó lépcsőfokairól felfelé indulás gyakorlata. Bogár Tamás 1790-ben bor-, majd 1792-ben törvénybíró lett. 1793-ban bekerült a gazdálkodást irányító testületbe, az electa communitasba. 1794-96 között a pénzügyeket kezelő és felügyelő perceptor volt. 1798-99-ben végül feljutott a hierarchia csúcsára: főbíróvá választották. A későbbiekben is részt vett a gazdálkodás szervezésében, sőt 1804-ben újra megválasztották törvénybírónak. Családjából többen is viseltek különböző tisztségeket a vizsgált időszakban. (András 1807-ben borbíró, 1809-10-ben sáfár, János 1821-31 között tizedes, később mezőbíró, majd esküdt lett.) Rajta kívül említhetnénk még Cseh Jánost (1787-88: törvénybíró), Frankó Györgyöt és fiát, Istvánt (György 1776: főbíró, István 1791 : törvény-, 1795-96: főbíró), Garay Györgyöt (1791 : törvénybíró), Gyurcsán Mátyást (1792: főbíró), Macsás Mátyást (1769: törvénybíró), Pápay Györgyöt (1784: főbíró), Piffko Györgyöt (1782, 1784, 1789-90, 1793: törvénybíró, 1786: főbíró), Simcsik Mátyást (1768: főbíró), akik családtagjaikhoz hasonlóan több tisztséget is betöltöttek, mielőtt fő- vagy törvénybírók lettek volna. Külön említést érdemel a Trsztyánszky család, ahonnan hárman is eljutottak a bíróságig. (Márton 1775: főbíró, Máté 1781, 1785: törvénybíró, Mihály 1816: törvénybíró) Az ebben az időszakban bíróságot viselők között sok a tehetős gazda. Az 1797-ben törvénybíró Pápay György 1802. december 28-án kelt végrendeletében az alábbi javait testálta utódaira: városi ház, másfél nyilas szőlő, négy kötélalja föld, tizenöt ökör, hét tehén, nyolc ló, hatvan juh. Ezen kívül két vasas szekér, egy ökrösszekér, két eke és két borona. Készpénzben otthon 117 váltóforintot tartott, bár 207 váltóforintnyi adósságot is csinált, aminek kiegyenlítésére terméséből 80 köböl árpát, 20 köböl gabonát és 25 köböl őszi vetést rendelt.

86 A XIX. század első bő harmadát átfogó harmadik szakaszban a hivatalviselés idejét nem az otthoni körülmények határozták meg, hanem a nagy hatalmú, számos kedvezménnyel bíró, sőt már rendszeres fizetést is húzó bírák hivatali idejük alatt mutatott, a város érdekében végzett munkája. A gazdasági Jogi eredményeket elérő fő- és törvénybírónak akár huzamosabb időre is bizalmat szavaztak, sőt volt, akit évek múlva újra és újra megválasztottak. 86 V. A. 102/k. 87/167. 1802:15. Megjelent Kujbusné, 1995. 44^16. 36