Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
Az 1837-es privilégiumlevél az alábbi új pecsétet adományozta a városnak: „egy hengerített pecsét paízs környes vagy kerék formába felállítva, vizerányosan két térre hasítva, melynek felsőbb égszínű térén a' paizsnak mind két felőli részén magossan kinőtt és természetes színnel festett Nyírfák között van egy veres fedelű fehér Templom (Egyház) felemelkedett s ezüst csillaggal tetézett toronnyal, — magának t. i. azon Pr. Városnak nevezetét jel által kifejező— a'veresre festett alsó részen pedig egy búzavirág színű kormányba öltött emberi kar markában megért termésű arany kalászokat, mint az ottani mezei gazdaságnak legfőbb ágát tartva szemléltetik, a ' paízs on pedig felül fekszik egy gyöngyökkel és drága kövekkel ékesített közönséges arany korona, az egésszet végezetre körűiveszi fejér környezet arany szálakba foglalva, és környesen következő nagyobb betűkkel körül írva: PRIVILÉGIAIT SZABAD NYIR-EGYHÁZA MEZŐ VAROSA PETSÉTJE. 1837. A' mint mind ezek ezen Levelünk elején festésznek tanúit kezével és mesterségével tulajdon és saját színeikkel szembetűnőbben kifestve, és a ' tekintők szeme eleibe világosabban helyezve szemléltetnek. A ' volt régibb Petsétet pedig ezennel megszűntettnek nyilatkoztatjuk. " 84 1837-ből még két pecsét maradt fenn: az egyik a város pecsétje volt, a másikkal a tanács hitelesített. 85 A XVIII. század végétől a piacképes állattenyésztésnek, a szálláson folytatott szántóföldi müvelésnek köszönhetően az anyagi nehézségek már csak ritkábban említődnek a városi tisztségekre való jelölés el nem fogadásának okai között. A problémát enyhítette az is, hogy mind több, a mindennapi életét a városban élő, inassal, legénnyel dolgozó kézműves, valamint kereskedő telepedett le és vállalt közszereplést. Ekkor már az is előfordult, hogy a törvénybírót megválasztották a másik évben főbírónak, sőt a XIX. század elejétől már az sem számított ritkaságnak, hogy a munkáját eredményesen végző főbírót évről évre újraválasztották. A fő- és vicebírói tisztség viselésének időtartamát tekintve négy szakasz különíthető el. Az első szakaszban a közösség teljes jogú képviselője a főbíró és a törvénybíró. A másodiktól feladataikat megosztják a különböző testületekkel, majd 1837 után az új tisztségviselővel, a polgármesterrel. Az első szakaszt, amely 1753-tól az 1760-as évek végéig tart, azoknak a Békésből érkezetteknek a dominanciája jellemzi, akik valamilyen formában részt vettek a telepítésben. Ekkor minden évben új személy került a fő- és törvénybírói tisztségre. A kivétel Nagy Gergely volt, akit néhány éven belül újra megválasztottak törvénybírónak. A választásban a már említetteken kívül a személyes tulajdonságok, a rátermettség is döntő érvként esett latba, de fontos az anyagi tehetősség is. Az 1758-as adóösszeírás szerint az 1753-ban főbírónak választott Markó Györgynek 6 ökre, 2 lova, 3 tehene és 20 juha volt. Az 1754-es törvénybíró, Tomasovszky András 10 ökröt, 5 lovat, 10 tehenet és 40 juhot mondhatott magáénak. SZSZBML, XV. 4. Hasonmás kiadásban megjelent Kujbusné, 1997. A pecsétnyomókat ma a Jósa András Múzeum őrzi. Képük és leírásuk megjelent: Csermely Takács, 1988.
