Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

TISZTSÉGVISELŐK I. DÖNTÉSHOZÓK Az újratelepülő Nyíregyháza a gazdasági lehetőségek mellett széles belső autonómiát is kapott. Földesurai nem kívántak közvetlenül beleavatkozni a település életébe, így a mindennapok irányítása már 1753 őszétől a lakosság által évente újraválasztott, a jobbágyfalvakétól népesebb elöljáróság feladata volt: „Ami pedig az igazgatás felépítését illeti, kezdettől fogva úgy határozták meg, hogy elébb megválasztják a bírót, azután a törvénybírót, utánuk a tíz esküdtet, egy lovas hadnagyot, két, hasonlóképpen lovas tizedest, négy albirót, magyarul kisbírót. Es mivel a communitas a kegyelmes földesurasággal kötött egyezség szerint mindenféle királyi haszonvételt a kezéhez kapott, ezért más tisztségviselőket is állítottak, mint a ser-, mészárszék-, bor- és malombírákal. " 79 Az elöljáróságnak hármas feladatkört kellett ellátnia. Elsőként a közigazgatással kapcsolatos teendőket. Az ennek elvégzéséhez szükséges apparátus szervezéséhez nemcsak sokuk korábbi lakóhelye (a Békés megyei települések), hanem a közeli hajdúvárosok is például szolgálhattak. Segítséget jelentett továbbá, hogy a települőkkel érkezett a jegyzői feladatokat ellátó Reguly Sándor, aki Szarvason volt tanító, és igen jól ismerte a hazai igazgatási gyakorlatot. A másik feladatkör az igazságszolgáltatás volt: a földesuraktól átengedett jogok alapján a 20 forintig terjedő ügyekben bíráskodhattak. A jelentősebb, főként vagyonjogi viták és perek, valamint a „vérengzések" az úriszék hatáskörébe tartoztak. „Az elsőfokú bírói hatalom mind civilis, mind criminális ügyekben a bíró és a tanács lett, az elégedetlenfél pedig az úriszékhez »intra dominium« fellebbezhetett. 1765-ben Károlyi Rácz Demeter teljhatalmú megbízott által a bírák feladatát meghatározó statútumot adott ki."°® Ez a korábbiaknál részletesebben szabályozta az igazgatást és bíráskodást, kimondva, hogy a helyben tárgyalt 20 forinton aluli perekben csak „extra dominium" lehetett fellebbezni. Esetenként criminális ügyekben is ítélkezhettek a bírák, de csak „ holmi gyümölcs, fejsze, kolomp s más efféle aprólékos lopókat és kóborló s katonákhoz adó asszonyi személyek esetében".

81 A büntetés legfeljebb pálcázás lehetett. A bíráskodás gyakorlatát a korabeli napi feljegyzéseket rögzítő „Mindennapi baj" címet viselő jegyzőkönyv is mutatja. A harmadik, legnagyobb feladat a város gazdálkodásának szervezése volt. Ennek megvalósításán dolgozott az elöljáróság legtöbb tagja. Valójában az örökváltságokig ebben a tevékenységben teljesedett ki leginkább az autonómia is, hiszen a földesurak sem az irányítók megválasztásába, sem a gazdálkodás menetének kidolgozásába nem szóltak bele, sőt a jövedelemkezelők ellenőrzése is a közösség hatásköre volt. Az úriszéki /y Balogh, 1982. 102. 80 Uo. 121. 81 Cservenyák, 1987. 63.