Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
helyzete, valamint az, hogy Nyíregyháza nem tartozott a törzsbirtokhoz, mind hozzájárult a város örökváltság iránti kérelmének elfogadásához. Dessewffy Sámuel a család teljes meghatalmazottjaként 1803-ban mondott le Nyíregyháza városában és határában lévő összes birtokuk tulajdonjogáról. Az 1804. március l-jén ajászói konvent előtt hitelesített örökvallás értelmében a nyíregyháziak 320 ezer rénes forint örökváltság ellenében mentesültek a Dessewffyeknek járó földesúri szolgáltatások alól, megkapták a birtokrész tulajdonjogát, a regálékat, sőt a család lemondott a város javára a földesúri igazságszolgáltatásról is.1 Mivel a Károlyiakkal nem sikerült ekkor még hasonló megegyezésre jutni, az a sajátos helyzet állt elő, hogy Nyíregyháza társtulajdonos lett. A húsz éves együttbirtoklás alatt - az új helyzethez alkalmazkodva - folyamatosan alakult át a város igazgatása és gazdálkodása. A földesúri fennhatóság helyettesítésére, a bevételek, kiadások szervezésére és kezelésére új tisztségek jöttek létre. Az egyre gyarapodó lakosság főként domináns családjaiból egyre többen vettek részt a város politikai és gazdasági életében. Ezen kívül a földesúri függőség lazulása, az önálló beligazgatás szabadabbá tette a jövedelemszerzési lehetőségeket a lakosok számára éppen úgy, mint a városnak. Ebben az időszakban módjában állt Nyíregyházának, hogy kellő tapasztalatokat szerezve a birtokosság problémáinak megoldására igazgatásilag felkészüljön, anyagilag regenerálódjon és alkalmassá váljon a teljes megváltakozás utáni feladatok ellátására. A Károlyiaktól való megváltakozásra 1823-ban mutatkozott remény, mikor a birtokon osztozkodni kívántak a fiatal grófok. Ennek eredménye lett az 1824. április 3-án kötött egyezség, amelynek értelmében ők is a városra ruházták földbirtokosi jogaikat. Az örökvallásról szóló szerződés szerint Nyíregyháza 730 ezer bécsi forintot, kamatként pedig 32291 forintot fizetett a Károlyi família pesti főkasszájába. 22 A megváltakozás után a város a földesúri jogokat a megye felügyelete alatt maga gyakorolhatta. Ezzel új szakasz kezdődhetett Nyíregyháza életében. Ha jogilag nem is, de valójában már több volt, mint mezőváros. „Nyíregyháza megváltotta magát, még mielőtt az országgyűlés törvényesen engedélyezte az örökváltságot. Ezzel már akkor magasabb szintre emelkedett a mezővárosoknál, hiszen nem volt felettük földesúri hatalom, bár igazi várossá csak a rendezett tanácsú város jogállásának megszerzésével lett a település. " 23 A joggyarapodás, a kedvező gazdasági lehetőségek, az elöljáróság településfejlesztő intézkedései Nyíregyházát vonzó hellyé tették. Ezt mutatja a népességszám rohamos növekedése is. 1754-ben a betelepülés után 2485 főt írtak össze. „ / 789-ben 280 százalékos már az 1754-hez viszonyított emelkedés, és 1804-ben már 400 százalékos ez az arány. " 24 21 Uo. 50. 22 Uo. 77. 23 Orosz, 1983. 32. 24 Lásd Balogh, 1982.
