Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

némely vizitákat [látogatásokat] és számos társaságot tanáltam, kevés ideig mulatván, estvére visszatértem. Holnap elutazván Pozsony felé, rendeléssel és készülettel töltöm az estvét. Az idén már alig fogok ide visszatérni, mert még magam se tudom jóformán, mit fogok tenni, vagy hova viszen sorsom a jövő télre. Meglehet, hogy Pozsonyban maradok, ha Z[ichy] Kfarolina] még úgy tetszik, mint első benyomása kellemetes volt, talán egypár hónap múlva mátkás is lehetek. Szeptember 22. Korán reggel indultam Csurgóról, és részint lóháton, részint szekéren igen hamar érkeztem ide, Csunyba. Hét órát töltöttem az úton. Húgom nagy örömmel fogadott, egy ideig most itt velük maradok. Sz[apáry] Rozi is itt van, és ha a házigazda jobb kedvű lenne, az ittlét és múlatás nem lenne kedvetlen. De így mindég megelégtelen és elkeseredett képet látni, nem éppen a legkedvesebb dolog, főképp, ha a kinézés olyforma, hogy ezen visszás és kedvetlen helyzet tartós, sőt napról napra rosszabb lesz. Ha alkalmatosságom lészen, megpróbálok talán sógorommal beszélni, és őt a megbékélés első lépésére, ha lehet, rábírom. Minő sikerrel, azt ugyan nem tudom, mert magam se várok nagyot tőle. A reggeli órákban azonban lehetséghez képest foglalatoskodom, de azért mégiscsak keveset vihetek végbe. Az olvasásra kevés idő marad, a nap nagyobb részét és az estvéket az asszonyokkal töltöm. Szeptember 23. Délelőtt Pozsonyban voltunk, de az új gőzhajót, a Zrínyit, mely látására mentünk be, nem láthattuk, mert már reggel elment volt Pestre. így estvefelé megént hazajöttünk. Ebéd után néhányan Pozsonybúl kijöttek, és az estvét itt töltötték. Beszélgetés meg játék, a mulatság vagy inkább időtöltés elvei valának. Éjfél után a pozsonyiak hazamentek, én pedig lefeküdtem. így megint egy nap múlt, nem tudom, ha nem mondhatnám-e amici diem perdidi [barátaim, ezt a mai napot elvesztegettem], de annyi a napjaim, melyeket hasonlóul töltök, és tudom, érzem, hogy úgy töltöm, és mégse teszek életmódomon valamely tetemes változást. Végtére még azt kell hinnem, hogy valami igaz vagyona fruges consumere nati [akik csak arra születtek, hogy kenyeret fogyasszanak] ideájában. — Az országgyűlésrűl semmi különöst nem hallottam Pozsonyban, nyilván az új esztendő felé vége lesz. Azok, kik most legközelebb érdekelnek, nincsenek a városban, én pedig most alig mehetnék ki hozzájuk, es würde zu sehr auffallend [az nagyon feltűnő lenne]. Október végével bejönnek, és akkor, ha még kedvem van, és gondolatimat még nem változtattam, nekiállhatok. Szeptember 24. Ma még nem történt semmi különös a mi egyforma életünkben. Z[ichy] Ödön megjött Bécsbűi, de nem hozott semmi