Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
Damaszkuszban is biztonságossá vált az európaiak helyzete. De a sivatagi utakra még mindig ajánlatos volt beduin kalauzt fogadni. Ezt tették a Sínai-félszigeten fekvő Szent Katalin-kolostor meglátogatásakor, és a palmyrai kiránduláskor. Palmyrába menet néhány zsivány feltűnt az út mentén, de támadásra nem is gondolhattak, hiszen Károlyiék karavánját kb. 20 őr kísérte, akik fegyveres beduin parasztok voltak. A Palmyrába menő utazóknak kötelező volt őröket fogadni biztonságuk érdekében, de azok harcértéke igen csekély volt, mert Károlyi szerint egy komoly támadás esetén ők lettek volna az elsők, akik elfutottak volna. A beduinok számára ez a foglalkozás egy kis jövedelem-kiegészítést jelentett. Egyiptomba érkezve Károlyi kissé szorongva állapította meg, hogy kevés olyan könyvet hozott magával, amelyet ha bajba kerül, használhatna. Úgy érezte, hogy itt magára maradt, és magán kívül csak a könyvekre számíthat. Úgy beszél a könyvről mint segítőtársról, ami jelzi az olvasás kitüntetett helyét értékrendszerében. Károlyi György számára a könyvek nemcsak információhordozók, a mindennapi élet nélkülözhetetlen tartozékai, amelyek praktikus ismereteikkel megkönnyítik a problémák megoldását, hanem ennél sokkal többet jelentettek. Az olvasást tartotta az időtöltés leghasznosabb és legszórakoztatóbb formájának. A különböző tárgyú szakkönyvektől a lektűrig minden érdekelte, és kedvenc olvasmányait mindenhová magával vitte. Naplójából az derül ki, hogy nem is volt olyan egyedül, arisztokrata származása idegenben is, több mint ezer mérföldre Európától, egy teljesen más kultúrában is a legmagasabb szintű kapcsolatok kiépítését tette lehetővé számára. A konzulok mindenütt segítségére voltak, és nemcsak az osztrák, hanem az angol és a francia is. Az osztrák konzul közvetítésével fogadta Egyiptom alkirálya, Mohamed Ali vagy Ahmed pasa Isztambulban. Károlyi György a szó szoros értelmében persze sohasem volt egyedül, mert inasán kívül útitársa vagy útitársai is voltak. Itáliában Waldstein János, keleti útján pedig Zichy Ödön társaságát élvezte. Waldstein Jánossal, aki unokatestvére volt, együtt határozták el Itáliában a keleti utazást, de Waldsteinnak haza kellett térnie. A keleti utazásról nem mondott le, mert Károlyi naplójában megemlítette, hogy Waldstein levélben értesítette, hogy szeretne csatlakozni hozzájuk, de erre végül nem került sor. Állandó útitársa mellett mindig akadtak olyanok is, akikkel útközben ismerkedett meg. A jó megjelenésű, művelt Károlyi Györgyöt szívesen fogadták a különböző társaságokban. A társasági gyönyörök élvezete csak az Itáliában, főleg Rómában és Nápolyban töltött időszakra jellemző. A
