Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

ágyambúi, de szerencsésen diéta és rizskása, víz által, melyet nagymértékben ittam, jobban lettem. " Szerencséseknek mondhatják magukat, mert a pestis, amely előbb Rodosz szigetén uralkodott, felütötte fejét Alexandriában is, de ez útitervüket csak kis mértékben zavarta meg. Az első kellemetlenség a pestis miatt Alexandriába érkezésükkor érte őket, mert hajójukat vesztegzár alá helyezték, mivel Rodosz szigetéről indult. A két hónapos nílusi út után Kairóba visszatérve értesültek arról, hogy a pestis már Alexandriában is felbukkant, emiatt módosítani kellett szentföldi úti te ívüket: nem mehettek hajóval, a fáradságosabb sivatagi átkelést kellett választani. 1835. január 6-án pedig azt jegyezte be naplójába, hogy a pestis már Kairóban is mutatta magát. Nagyon érdekes a reakciója. Nem a betegségtől való félelem olvasható ki soraiból, hanem inkább amiatt izgul, hogy a járvány erősödése nehogy hátráltassa úti előkészületüket. Útitársai közül azonban nem mindenki élte túl a nagy kalandot. Inasa, Johann a nílusi utazásról Kairóba való visszatérés után megbetegedett és meghalt, hogy miben, azt nem tartotta fontosnak megjegyezni. A Török Birodalom területén az utazó számára a járványos betegségek mellett komoly veszélyforrást jelentett a közbiztonság rossz állapota is. Károlyi György maga is tartott tőle, mert Bártfáy Lászlóhoz még Rómából 1834. április 21-én írt levelében megjegyezte, hogy személyes költségei jelentősen csökkenthetők, ha csak Szíriában fogságba nem esik, és valami tetemes váltságdíjat nem kell majd érte fizetni.

12 De szerencsés időpontban vállalkozott útjára, mert 1832ben a Szentföld, Libanon és Szíria Mohamed Ali fennhatósága alá került, aki ezeknek a területeknek az igazgatását fiára, Ibrahimra bízta. Ibrahim pasa vaskézzel ugyan, de látványos javulást ért el a közbiztonság területén. Károlyi György megjegyezte, hogy korábban a zsiványok támadásától leginkább a Ramlából Jeruzsálembe, a St. Sabakolostorhoz vezető úton — mindkettő keskeny kősziklák között kanyarog —, valamint Hebron vidékén kellett tartani. A Jeruzsálem környéki változás a korábbi haramiavezérnek, Abugosnak köszönhető. Itt is igazolódott a mondás: zsiványból lesz a legjobb pandúr. De nemcsak a vezérek tértek jobb belátásra, hanem az egykori bandatagok is. Károlyi meglepve tapasztalta a St. Saba-kolostorhoz menet, hogy azok a beduinok, akik két évvel azelőtt majd mind útonállók voltak, készséggel igazították őket útba, pedig még kalauzuk sem volt. MOL P 414. Lad. 7. No. 1. Károlyi György levele Bártfay Lászlóhoz. Róma, 1834. április 21.