Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

kodniuk kell egész testük megtisztításáról. Ez a vallási szabály azon a több ezer éves tapasztalaton nyugodott, hogy a testi tisztaság az egészség nélkülözhetetlen feltétele. Ebből aztán az következett, hogy a legkisebb török faluban is lehetett legalább egy fürdőt találni. A nagyobb városokban, így Konstantinápolyban pedig több száz — némelyik ingyen — várta a nagy melegben felfrissülést keresőket. Voltak olyan fürdők, amelyeket kizárólag a nők látogathattak, de többségüket közösen használták úgy, hogy vagy bizonyos napokat, vagy bizonyos órákat kijelöltek a férfiak, illetve a nők számára. A vagyonos családok persze saját fürdővel is rendelkeztek. De a fürdő nemcsak a tisztálkodás, hanem a közélet, a szórakozás színtere is volt, ezért a vagyonosok is szívesen látogatták a közfürdőket.

10 Károlyi György a török fürdő szolgáltatásaival rögtön Egyiptomba érkezése után, Alexandriában megismerkedett, és nagy elismeréssel szólt róluk. „Egy törökfürdőbe mentem, és először ezen igazán orientális [keleti] gyönyörűséget próbáltam. Egészen más módon, mint minálunk fürösztik, dörgölik és mosdják a törökök az embert, mint nálunk szokásban van. Megvallom, egy, a legkellemetesebb érzések közé tartozik, egy ideig egy jó ágyon a fürdő után pihenni, és a török gyönyörűséget, pipát és kávét inni. " (1834. szeptember 15.)

11 Azoknak a vidékeknek a higiéniás viszonyai, amelyeken jártak, nagyon változatos képet mutattak. Egyrészt találkoztak egy, az európaitól kifinomultabb fürdőkultúrával, és a lakosság széles körére kiterjedő rendszeres tisztálkodási szokással, másrészt viszont a közterületeken kosz és piszok uralkodott, amit még a kóbor állatok, kutyák serege egészített ki. A piszok és a meleg a betegségek melegágya. Az utazónak nagyon résen kellett lennie, hogy elkerülje a bajt. Károlyi György kisebb megbetegedések kivételével megúszta. A legtöbbször arról számolt be, hogy jó egészségnek örvendenek. Először a máltaalexandriai hajóúton panaszkodott rosszullétre, majd a nílusi utazás során jegyezte meg egyszer, hogy nem érzi jól magát. Legsúlyosabb esetéről 1835. április 10-én számolt be. „... rosszul éreztem magam, nem annyira a tengertűi, amely közönségesen nem szokott bántani, de már az estve a dissenteria symptomáit [vérhas jeleit] vettem észre. Másnap, április 11-én igazán, amint mondják, ebül voltam, úgyhogy 3 napig nem is keltem 10 Szemere Bertalan: Utazás Keleten a világosi napok után. Bp., 1999. (a továbbiakban Szemere, 1999.) 115. 11 A török fúrdö részletes leírását lásd Szemere Bertalan útleírásában. Szemere, 1999.116-117.