Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

De fájdalom! Mely sokszor tapasztaltam, hogy éppen ott, ahol a természet legbővebb adományit legbővebb mértékben osztja, az emberi kéz felette keveset vagy éppen semmit sem tesz. " (1835. május 1.) Megfigyelési szempontjai közé tartozott az egyes vidékek gazdálkodási színvonalának rövidebb vagy hosszabb értékelése is. Az utazás mindenkor nagy fizikai megterhelést jelent. Károlyiék teljesítménye nem lebecsülendő, több ezer kilométert tettek meg szárazon és vízen szokatlan éghajlati viszonyok között. Károlyi György jó egészségi állapotát, állóképességét dicséri, hogy jól bírta a tengeri utazást, többször is vállalkozott sivatagi expedíciókra, amelyek közül kiemelkedik a palmyrai. Hogy ne kelljen nagy mennyiségű vizet vinni magukkal, vállalták, hogy egy 30-34 órás utat egyszeri pihenővel — ezt is csak az állatok miatt iktatták be — megtesznek, pedig a teveháton való utazás Károlyi szerint sokkal fárasztóbb, mint a lovaglás. A keleti országokban való utazás az átlagosnál nagyobb kockázattal járt a szokatlan klimatikus viszonyok, az eltérő higiéniás és étkezési szokások miatt. Leginkább a meleg vette igénybe szervezetüket, de a sivatagi expedíciók során fel kellett készülniük a nap erős fényének kivédésére is, mert az látáskárosodást, legrosszabb esetben pedig a látás elvesztését is okozhatja. A legnagyobb veszélyt a rossz higiéniás viszonyok jelentették számukra. Málta és Szíria kivételével mindenütt arra panaszkodott, hogy az utcák piszkosak. Ennek legszemléletesebb leírását Isztambulban vetette papírra. „De fájdalom, a gyönyörűséges külseje Sztambul belső tekéntetével oly kellemetlen contrastusban [ellentétben] áll, hogy alig lép az ember ezen fővárosba, a szokott török piszok, rendetlenség, nyomorult koldusok, a temérdek sok facér [ magányos] kutyák, egyszóval minden, ami csak egy török városban kellemetlen szokott lenni egész utálatig, az éppen bámulással tölt utast csakhamar az extasisbúl [elragadtatásból] egy nem éppen kellemetes valóságra ébreszti." (1835. május 15.) A fogadók egy része szintén piszkos volt, az út nagy részén nélkülözniük kellett a komfort minden kellékét. Meg kellett küzdeniük a vérszívókkal is. A bolhákra, amelyek megzavarták álmát, egy esetben hivatkozott. A nílusi utazásra bérelt hajót kifesttette, a réseket papírral betömette, hogy a poloskák kellemetlen társaságától mentesek legyenek. A tisztálkodási lehetőségekről az utazás nagy részén nem nyilatkozott, valószínűleg azért, mert a sivatagi expedíciók kivételével nem jelentett különösebb gondot. A palmyrai kirándulásról Damaszkuszba visszatérve első útjuk egy török fürdőbe vezetett, hogy „restaurálják magukat". A muzulmánok számára vallási kötelesség a tisztálkodás, hetente egyszer, pénteken fürdőt kell venniük, vagyis gondos-