Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
conserválja [megőrzi], és ha a jövőkorban régiségszeretők a templomot a földtűi és ganétúl kitisztítják, egy egészen ép monumentumot fognak találni. " (1834. november 21.) Igaza lett, az edfui Egyiptom legépebben fennmaradt temploma. A műélvezetet zavaró tényezők közül az egyik az, amit Edfuban tapasztalt, hogy az arabok beköltöztek a régi templomok területére, a másik, hogy a templomok belseje tele volt homokkal, ami főleg a sivatagi szélnek köszönhető, de időnként az élelmes helybeliek is besegítettek, hogy a templomok kitisztítása útján jussanak egy kis jövedelemhez. Klausztrofóbiás utasnak nem volt tanácsos némely templomot vagy a piramisok belsejét megnézni: „de maga a templom [Szebua] homokkal úgy teli van hordva, hogy most alig lehet egy kis nyíláson hason fekve becsúszni. Bent pedig oly szörnyű meleg, hogy curiositásom [kíváncsiságom] nemigen soká tartóztatott ezen helyen." (1834. november 13.) „... alól egy kis lyuk vagyon kiásva, mely azonban a homokiul annyira bé van hányva, hogy csak hason mászva lehet bécsúszni, és akkor is minduntalan azt hiszi az ember, hogy a homok s kitört fal közt megakad. Nagy nehezen betolván magunkat, sok földalatti ductusokon [járatokon] fel s alá mentünk és másztunk anélkül, hogy legkisebbet se láttunk volna, és így ezen fáradságos expeditiót szinte hiába tettük." (1834. december 5.) Az utazókat minden korban többféle mentalitás jellemzi. AbuSzimbelben találkozott azzal a típussal, aki csak azért utazott, hogy a társaságban hivatkozhasson rá, de különben a látnivaló nem érdekelte. „Déltájban egy hajó kötött ki, melyen két amerikánus utasok valának. Ezek azonban nem nagy régiségkedvelőli, mert alig maradtak ] A óráig a Kis, és ugyanannyi ideig a Nagy templomban. A nevökel egy statuatérdbe [szobortérdbe] bevakarták, s azzal továbbmentek lefelé. Ily módon utazni, s nevezetességeket látni, valóban nem nagy gyönyörűség lehet, mert lehetetlen, hacsak generalis ideát [általános elképzelést] is, ily nagy és minden tekéntetben szép régiségről kapni. Azonban az ízlések különböznek, énrészemrűl, ha már annyi útra jöttem, jobb szeretek mindent jól megnézni, és amennyire értem a néznivalókat, egy kevéssé vizsgálni." (1834. november 9.) Károlyi számára utazásai során a műemlékek, a nagyszerű emberi alkotások megtekintése mellett a másik nagy élvezetet a természet szépségében való gyönyörködés jelentette. Szerette a holdvilágos éjszakákat a tengeren, megcsodálta Egyiptom kék egét, amelynek kéksége szerinte semmihez sem hasonlítható, szívesen sétált és hűsölt a Nílust övező datolya- és fügefa erdőkben, de még a sivatag vadságában is meglátta a szépet. Keserűség töltötte el egy természeti adottságokban gazdag terület elmaradottsága láttán. „Ha egész Anatólia oly szép, amint mondják, hogy olyan, mint ezen része, melyen ma mentem keresztül, ebbűl, ha civilisait kéz alatt lenne, egy igaz paradicsomot lehetne alkotni.
