Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 16. Isztambul
Felmentem legelőször Perába 316 , az útitársimat ott megtaláltam, kik egy héttel ezelőtt megérkeztek. Aznap a követünkhöz, B. Stürmerhez 317 mentem, ki igen szívesen fogadott, onnét áltmentem Konstantinápolyba, és a hazárdokat megjártam. Ezek igen kiterjedtek, azonban semmi különöst vagy nevezetest nem láttam bennek. Ebédre B. Stürmerhez visszamentem Perába, s az estvét is ott töltöttem. Május 14. Nem tettem semmi különöst, csak a városban sétálgattam, és a Boszporuszban egy keveset hajón mentem. A fogadóban ebédeltem útitársaimmal, és az estvét Butunieffnél (!), a muszka [orosz] követnél töltöttem, ahol egy kevés muzsika volt. Másnap, május 15-én a követünkkel a Boszporusz némely szépségeit néztük meg, éspedig az ázsiai Édesvizekhez mentünk először. Ez egy sétálóhely, ahol a sztambuli asszonyok főképp szeretnek megjelenni. A hely nem más, mint egy kellemetes völgy, mely közepén egy folyó a tengerbe ömlik. A folyó partjai fahidakkal vannak összekötve, az egész szép platanus fák által nagyon ékesíttetik. A szultánnak itt egy kioszkja is vagyon, mely török mód szerént elhagyott s rossz állapotban tartatik. Innét lementünk Terápiába [Tarabyába], ahol a francia és angol követek laknak, kiket meglátogattunk. A francia követnek szép fekvésű kertje vagyon, amelyrűl gyönyörű kilátás a Fekete-tengerre van. Ezután visszamentünk Galatába. Az egész fekvése ezen fővárosnak minden hozzávalóval, tudniillik az ázsiai part, a Boszporusz, Büyükdere, a Seraille 318 szép és fényes épületjei, a számtalan moscheák [mecsetek] és minaretek, a sok temetők és azok felséges cipruserdői minden bizonnyal a legszebbek közé tartozik, amit csak látni lehet, és Sztambul külső tekéntete, ítéletem szerént, mindennel, amit csak eddig a világ akármely részében láttam, nem is hasonlítható. 316 Pera (ma Beyoglu) az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz által körülzárt félszigeten fekvő, a genovaiak által épített kikötőnegyedtől, Galatától északra, erősen tagolt dombvidéken elterülő európai jellegű városrész. Az idegen hatalmak követei már a XVI. században itt telepedtek le. Pera görögül azt jelenti, hogy szemközt. 317 Stürmer, Bartholomeus gr. (1787-1863) osztrák diplomata, 1834-től 1850-ig konstantinápolyi internuncius 318 A Topkapu szeráj hatalmas épületegyüttesének magját II. Mehmed építtette 1456-tól 1478-ig a Márvány-tenger és az Aranyszarv-öböl között emelkedő s a Boszporuszra is nagyszerű kilátást nyújtó dombon. Utódai alatt tovább bővült az épületegyüttes. A palotarendszer kezdetben csak igazgatási és kormányzási központ volt, majd a XVI. század végétől, III. Murád szultán uralkodásától kezdve az uralkodó és környezetének rezidenciája is lett 1839-ig. A palotarendszer területe nagyobb, mint a vatikáni államé.
