Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

emlékek c. munkájában] ezen templom leírásának egypár lapot szentel. De az ő romantismusában keveset a valóság határán túllép..." (1834. október 14.) Hogy mennyire tájékozott volt a keleti országokról készült régi és újabb útleírások témakörében, bizonyítja, hogy az eddig említett szerzőkön kívül még az alábbiakra is hivatkozott: Pococke, Volney, Dawkins, Burckhardt. Nagyon sajnálta, hog)' nem vitte magával Clarke Travels in the East [Utazás Keleten] c. munkáját. Véleménye szerint az „egy igen jól írt, és sok hasznos informatiókkal tölt könyv". Többször utalt a Modern Traveller c. útikönyv jó leírásaira is. A régiek közül Hérodotosz, Sztrabón és Diodorus Siculus neve fordul elő. Sok érdekességet talált a keleti országok történetéről Gibbonnak, a francia történetírónak A Római Birodalom hanyatlása és bukása c. könyvében is. Az utazási előkészületekhez tartozott ebben a korban is az útlevél megszerzése. A passzus kiállítása a Bécsben székelő Magyar Udvari Kancellária hatáskörében volt. Minden egyes út előtt kérvényt kellett benyújtani, amelyben meg kellett jelölni az úti célt, és az utazás időtartamát. Ha valaki tovább maradt a tervezettnél, meg kellett hosszabbíttatnia engedélyét. A kancellária politikai szempontokat is figyelembe vett az utazás engedélyezésekor. (Károlyi György útlevelét eddig nem sikerült megtalálni, valószínűleg elveszett.) A tapasztalt utazók ajánlólevelekről is igyekeztek gondoskodni. Ezeket ismerőseiktől, barátaiktól kapták, akiknek jó kapcsolataik, esetleg rokonaik voltak az adott országban. Ezzel meg lehetett oldani a szállás gondját, illetve könnyebben be lehetett illeszkedni az ismeretlen társaságba. Az utazási előkészületekhez sorolhatjuk a nyelvismeret fejlesztését is. Károlyi György és fivérei apjuk végrendeletének megfelelően magyar szellemű nevelésben részesültek, oktatásukat piarista atyákra bízta édesanyjuk, aki egyben gyámjuk is volt. A magyar mellett természetesen jól tudott németül is, hiszen a család 1808-ig Bécsben élt, és ezután is gyakran megfordult ott. Franciául és angolul 1823 után kezdett el intenzíven tanulni, és ez olyan jól sikerült, hogy egy évvel később németül kezdett naplófeljegyzéseit Párizsba érve franciául folytatta. A több nyelven beszélő ember számára a tolmács segítségével folytatott beszélgetés nem volt igazán érdekes, mint ez 1834. december 26-i bejegyzéséből kiderül. „A superiorral egy ideig estve conversáltmik, de tolmáccsal a beszélgetés nemigen soká tartott. " Az 1833-1835 között lebonyolított nagy utazás két jól elkülöníthető időszakra oszlott. Már itáliai útja is — különösen a szicíliai — sokban különbözött az eddig megszokottól, de mégis otthon érezte magát ebben a világban, hiszen a keresztény kultúrkör jól ismert szo-