Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 10. Ismerkedés a Szentföld nevezetességeivel

kérte és meg is nyerte. A helyre, ahol a tömlöce volt, Helena császárné egy templomot és klastromot épített. A régi városbúi kevés látszik a falak tekéntetében. Ellenben legalább 70 vagy 80 oszlop fennállván elég bizonyság, hogy valaha nagy és szélesen kiterjedt város volt. A templom a századot tekéntvén, melyben épült, szép gothico saracenus [mór] stílusban volt épülve. Most egy török moschea van benne. Mindezen régiségek nézése mintegy 2 órát vett, mely után megént visszaindultunk. Az estve készültünk a holnapi utunkra, minthogy holnap a Jordánon áltjerashba akarunk menni, és onnét Thabarián ált Názáretbe megyünk. Február 19. Déltájban (most már mindég később indulunk) indultunk Nábluszbül a régi samaritanusok fővárosábúl. Az út a kút mellett mén el, mely a samaritán asszonyrúl híres. Onnét egy nagy térségen mén keresztül, melynek végén a szoros hegypassusok [szakaszok] kezdődnek, melyek által a Jordán völgye ezen térségtűi separálva [elkülönülve] vagyon. Ezen szorosokban igen szép völgyekre és gyönyörű gazdag vegetatióra [növényzetre] akadtam, mely a múlt esők által még inkább szembetűnő lett. Ezen hegyek közt mintegy 5 óra tájban egy beduin táborba, vagy inkább tanyába értünk, ahol az éjszakát töltöttük. A beduinok igen jól fogadtak, és amijek csak volt, legnagyobb készséggel ajánlották. Másnap, február 20-án reggel indultunk, és legelőbb a Jordán felé siettünk, hogy azon keresztül még aznap vagy legalább másnap korán Jerashba érhessünk. De mely nagyon csalatkoztunk! Mintegy 10 órakor a Jordánt ugyan elértük, de oly nagy volt a víz, hogy úszva lehetett volna keresztülmenni, arra pedig, főképp minthogy a bagage-t [poggyászt] semmi esetre nem lehetett volna áltvinni, nem nagy kedvünk volt, így tehát csak egy alternatívánk volt, tudniillik vagy Jerasht egészen abbahagyni, és Názáret felé menni, vagy két napig felfelé a kőhídhoz, és onnét megént két napig a túlsó parton egész Jerashig menni. Mink az utolsót választottuk, és noha még aznap egynéhányszor próbáltuk a folyót áltgázolni, csak másnap, február 21-én értünk a kőhídhoz, mely mellett egy régi khán [karavánszeráj] áll, ahol az éjszakát töltöttük. Az egész Jordán völgye felette szép, sok patakok folynak keresztül mindenfelé. A vegetatio [növényzet] a leggazdagabbak közé tartozik, és ha a civilisait világban volna, paradicsommá válhatna. így csak némely vándorló beduinok által vagyon lakva, kik kevés birkán és szarvasmarhán kívül semmit sem tartanak. Másnap, február 22-én legnagyobb esőben indultunk, és az egész nap a Jordán bal partján lefelé mentünk. A vidék szint olyan volt, mint a tegnapi napon, de szépségérűl keveset láthattunk, minthogy az idő borult, és szünet nélkül esők jártak. Estve 7 óra után egy patak