Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
hogy az első nagy utazás nemcsak nálunk, hanem Európa más országaiban is a felnőtté válás szimbólumának, a tanulási folyamat egy utolsó, elengedhetetlen fázisának számított. A fiatal Károlyi György esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy 1820-tól barátságba került Széchenyi Istvánnal, akinek példája sok mindenben hatott rá. Korának elvárásai, a baráti példa, de főként az új ismeretek utáni vágy hajtotta Károlyi Györgyöt más országok megismerésére, jövedelmi viszonyai pedig lehetővé tették számára az ismeretszerzésnek ezt a kellemes formáját. Naplójában többször utalt rá, hogy nem rendelkezik alapos, rendszerezett ismeretekkel, és ezt nevelése nagy hibájának tartja. De nemcsak nevelésének irányítói hibásak emiatt, hanem ő maga is. Dessewffy József egy Kazinczyhoz írt 1815. évi levelében jellemezte a Károlyi fiúkat, és ebben a legfiatalabbról azt emelte ki, hogy „szép, restetske és magamos (egoista)'*. Károlyi György mindenesetre felnőtt fejjel igyekezett pótolni hiányosságait. Sokat olvasott és utazott. Az utazást olyan hasznos befektetésnek tekintette, amely sokszorosan megtérül. Mindent alaposan megnézett és tanulmányozott, hogy hazatérve tapasztalatait vagy a haza szolgálatára, vagy saját javára fordítsa. Külföldön szerzett ismereteit kamatoztatta gazdasága korszerűsítése során, de házai átépítésekor is felhasznált máshol látott megoldásokat. Ezek az utazások nemcsak ismereteinek bővülését eredményezték, hanem ahhoz is hozzájárultak, hogy széles látókörű, szellemileg nyitott, az újra fogékony személyiséggé vált. Utazásairól titkárához, Bártfay Lászlóhoz írt leveleiből, illetve naplófeljegyzéseiből értesülünk. Leveleiben sajnos csak nagyon szűkszavúan számolt be élményeiről, a naplófeljegyzései már sokrétűbbek. Károlyi György sok kortársától és barátaitól, Széchenyi Istvántól, Wesselényi Miklóstól eltérően nem vezetett folyamatosan naplót, pedig ez ebben a korban az utazáshoz hasonlóan „divat" volt. Háromszor rugaszkodott neki a naplóírásnak: 1824-ben, 1832-ben, majd 1833ban, amit 1836-ig folytatott. Megfigyelhető, hogy nála a feljegyzések készítése szorosan kapcsolódott az utazáshoz, ezért pontosabb útinaplóról beszélni. Kivételt ez alól az 1835 júliusa és 1836 májusa között keletkezett rész képez, amelyben itthoni életének legfontosabb eseményeit rögzítette. Az 1824. évi utazásán készült feljegyzései szűkszavúak, úgy érzi az olvasó, hogy csak emlékeztetőül vetette papírra az útvonalat, és a megtekintett műemlékeket. Az élményeit, benyomásait, és főleg gondolatait ritkán örökítette meg. Az 1832. évi már Kazinczy Ferenc levelezése. Közzétette: Váczy János. XIII. köt. Bp., 1903.176.
