Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

részletezőbb, az 1833-ban kezdődő napló pedig teljesen elüt az előzőektől. Amikor elkezdte, csak azt tűzte ki maga elé célként, hogy olvasmányainak rövid kivonatát folyamatosan feljegyzi, hogy áttekintése legyen az olvasott könyvekről, vagyis valamiféle olvasónaplót akart készíteni. De szerencsénkre néhány könyv tartalmi kivonatának elkészítése után valódi naplót kezdett írni, és nemcsak azt rögzítette, hogy hol járt, hanem azt is, hogy hogyan hatottak rá a látottak, milyen gondolatokat ébresztettek benne. Naplói alapján meg tudjuk rajzolni 1824 és 1836 között tett utazásainak útvonalát. Első útjai Nyugat-Európába vezettek. 1824-ben a német államokon keresztül Franciaországba utazott. BécsMannheim-Heidelberg-Karlsruhe-Rastatt-Baden után Párizs következett. Párizs mély benyomást tett rá, ahová — ha csak tehette — újra és újra visszatért. Párizsból egy dél-franciaországi kirándulásra utazott. Lyonon keresztül Genfbe, onnan a Chamonix völgyébe, Chambéryn át Toulonba, Marseilles-be, majd Avignonon és Lyonon át vissza Párizsba. ( 1. ábra) Naplója szerint sok szép élményt várt ettől az úttól, és nem is csalódott. Ezen első utazása Londonban zárult, amiről naplójában egy feljegyzés sem található, valószínű, hogy ennek nem az élmények hiánya az oka, hanem — mint majd később is előfordult — restsége. 1828-ban újra Londonban járt, de ezen útjának útvonala ismeretlen. A következő év nyarán Széchenyi társaságában Németországba, majd Hollandiába utazott. Károlyi erről az útjáról sem készített feljegyzéseket, ismereteinket Széchenyinek köszönhetjük. 1829. július 16-án indultak el két kocsival, két-két lóval, egy inas és egy vadász kíséretében. Csehországon keresztül utaztak, hogy Karlsbadban találkozzanak Esterházy Mihállyal, és együtt folytassák útjukat, de nem találták ott. Úti céljuk a doberoni lóverseny megtekintése volt, Drezda-Potsdam-Neustadt-Radefmd-Schwerin érintésével jutottak el odáig. Útközben meglátogatták a híres méneseket is, hiszen a lótenyésztés fejlesztésének ügyét mindketten szívügyüknek tekintették. Károlyi György 1827-ben vetette meg nagykárolyi ménesének alapjait, miután két fivérével a családi birtok nagy részét felosztották egymás között, és mindenki önálló gazdálkodásba kezdett. Ezekben az években sokat fordított lovak vásárlására, a lótenyésztés korszerű feltételeinek megteremtésére, angol lovászt és trénert is alkalmazott, hogy a versenyeken induló lovai minél jobb eredményt érjenek el. Az ifjú arisztokraták között késhegyig menő verseny folyt ekkor, hogy kinek van a legjobb istállója, kinek a lovai a legsikeresebbek. A doberoni verseny után Hamburgban gőzhajóra szálltak és Hágába mentek. Útjaik itt elváltak, Széchenyi hazatért, Károlyi viszont Párizs-