Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
irányította, ahol előkészületeket tettek a délen, keleten és nyugaton, valamint az országon belül leselkedő ellenség elleni harcra. A magyar kormány egyik legnagyobb ellensége, amivel meg kellett küzdenie, az a pénzhiány volt. A pénzügyek annyira szétzilálódtak, hogy az ország havi összbevétele mindössze 350 000 forintra rúgott. A képviselőház ezért augusztus 24-én elfogadta azt a törvénytervezetet, amely felhatalmazta a pénzügyminiszter Kossuthot, hogy 61 millió forintnak megfelelő bankjegyet hozzon forgalomba. A császárnak mint Magyarország királyának a civillistájára augusztus 30-án 3 millió forintot állapítottak meg. 3 ' Az országgyűlés ebből 30 000 forintot jövedelemadóként vissza akart tartani, mivel a király az ország határain kívül tartózkodik. Kossuth azonban ellenezte ezt, és elérte, hogy az országgyűlés eltekintsen ettől a követelésétől. Szeptember elején mozgásba lendültek Jellacic csapatai. Augusztus 27-én egy zászlóalj már elfoglalta Fiume városát, és elbocsátotta az ott alkalmazott magyar hivatalnokokat. Bécsben a magyar miniszterek nem tudtak a horvát ügyben megegyezésre jutni, így a háború elkerülhetetlenné vált. A császár és király még a háború kitörése előtt elrendelte a nem magyar seregek Magyarországról történő kivonását, ezzel szemben a más osztrák államokban állomásozó magyar seregeknek vissza kellett térniük hazájukba. Úgy tűnt, hogy ez az intézkedés a magyar haderőt gyengíti. A sereg létszáma, amivel Jellacic Magyarország ellen vonult, az adatok szerint az irreguláris csapatok nélkül 56 000 főre rúgott és 60 ágyúval rendelkezett. Jellacic szeptember 6-án érkezett meg Zágrábba, majd néhány nappal később Varasdra. Itt kapta kézhez azt a császári leiratot, amelyben a június 10-én kimondott leváltását vonták vissza: „Kedves Jellacic Báróm! Az Ön hűségének, amelyet dinasztiánk és birodalmunk felé kinyilvánított, félreérthetetlen bizonyítékai vannak. A Horvátország fejlődése érdekében történt kinevezése óta 53 civillista: az állami költségvetésbe az uralkodó és családja költségeire felvett összeg
