Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Nem sokkal ezt követően újra rossz hírek érkeztek. Temesőrnél a magyarok kétszer egymást követően is súlyos vereséget szenvedtek. Táboruk féktelen anarchiában oszlott fel, a parancsoknak már senki nem akart engedelmeskedni, így mindenki elmenekült. Miután a lázadók 14 órás küzdelem után elűzték a magyarokat, teljesen kifosztották Fehértemplom városát. Nem sokkal később a magyarok erősítést kaptak és visszafoglalták Fehértemplomot. Dühükben a magyarok minden rác lakost agyonvertek. A kitűnő természeti adottságokkal megáldott Bánát csaknem a földdel vált egyenlővé, miután minden vegyes etnikumú helység embertelen jelenetek színterévé vált. Augusztus 28-án és 29-én, a Temerin és Tiszaistvánfalva között húzódó római sáncoknál a magyarok ismét vesztesen hagyták el a harcmezőt. A fent említett helységek lángokban álltak; evakuálni kellett őket. A magyarok Okérig menekültek, ahol gróf Bechtold altábornagy ismét rendezte soraikat. A magyarok sikertelenségét az esetek többségében egyes tisztek árulása okozta. Ezek után a magyarok végre győzelmeket is arattak. Szeptember 2-án seregük egy része Kiss ezredes vezetésével megtámadta a perlászi sáncokat, és súlyos csapást mért az ott táborozó felkelő csapatokra, amelyek számos katonát és ágyút vesztettek. Szeptember 6-án azonban Okérnél és Futaknál újra a szerbek győztek. Ismeretes, hogy István főherceget Magyarország helytartójává nevezték ki. A magyar képviselőház augusztus 22-i ülésén felolvasták a császár leiratát, amelyben értesítik a házat, hogy a császár — feljavult egészségi állapotának köszönhetően — Magyarország királyaként a kormányzást újra kézbe fogja venni. Az utolsó országgyűlés azonban már korábban azt a császár által is jóváhagyott törvényt hozta, miszerint a császár csak abban az esetben kormányozhat Magyarország királyaként, ha ott is tartózkodik. Távollétében azonban Magyarország helytartójaként a nádor (István főherceg) és a felelős miniszterek feladata, hogy a kormányzati teendőket ellássák. Ez volt az oka annak, hogy a leiratot titkos ülésen vitatták meg. István főherceg egyelőre hatalmon maradt. A kormányzást azonban ténylegesen a minisztérium