Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

útján, hanem csak erőszakkal tisztázni. Efelől a mindkét fél által nagy erőkkel folytatott fegyverkezés sem hagyott semmi kétséget, így bekövetkezett az a történelemben majdnem egyedülálló eset, hogy az egy és ugyanazon uralkodó alatt élő népek egymás ellen nyílt háborút folytatnak. Maga az uralkodó kezdetben látszólag semleges szemlélője volt az eseményeknek, de mint később kiderült, titokban Jellacic pártján állt. A bécsi udvar az ő segítségével akarta elérni azoknak az engedményeknek a visszavonását, amiket márciusban tett a magyaroknak, és ezáltal kívánta megnyugtatni a fővárost. (Folytatása következik) 22. Wochenblatt, 1849. június 19. Az 1848 júliusától Magyarországon végbement események áttekintése (Függelék a magyar háborúról korábban közzétett írásokhoz, folytatás) A szükség azt diktálta a magyaroknak, hogy mielőtt Jellacictyal megküzdenek, a szerbeket és a rácokat megregulázzák. Ezzel szemben augusztus 22-én gyászhír érkezett Pestre, miszerint a magyar had nem legyőzte a felkelőket, hanem Szenttamásnál vereséget szenvedett tőlük. Abban a pillanatban, amikor a magyarok győzelme már biztosnak látszott, egy tábornok szándékosan rossz parancsaival elárulta őket. Már az ellenség sáncain voltak, amikor az őket védő ágyútűz egyszer csak elnémult, aminek eredményeképpen — súlyos veszteségekkel — vissza kellett vonulniuk. Mikor ez a szerencsétlen esemény kitudódott, élénk vita robbant ki a magyar képviselőházban a hadműveletek tervének elárulásával kapcsolatban, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy az egész minisztérium lemondjon. A vitáknak bizalmi szavazással vetettek véget; továbbra is megerősítették a kormányt.