Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Egy ezred granicsárhoz (az úgynevezett Bánátból származó katonák), akik Olaszországból tértek vissza, a következő szavakkal szólt Jellacic augusztus 12-én: „Mi most egy központi kormányért, egy alkotmányos monarchiáért küzdünk. Magyarország nagy része úgy tekint ránk, mint felszabadítókra. Még négy hét és újra otthon vagytok családotoknál. A korona és a nép szabadságáért, valamint az egyenlőségért és testvériségért szállunk harcba." A magyar hadügyminiszter augusztus 15-i bejelentése szerint a magyar seregek három olyan ütközetben is győztesen hagyták el a harcmezőt, amelyet a szerbek és rácok az augusztus 15-ét megelőző napokban kezdeményeztek. Ugyanerre a napra datálódik a magyar miniszterelnöknek a Duna és a Dráva között élő lakossághoz intézett felhívása: „Hazánk határán egyre jobban nő a veszély. Újra felbukkant az a gyalázatos társaság, amelyik Jellacicot vak eszközévé tette. Jellacié báró, aki János főherceg, O császári fenség jelenlétében azt az ígéretet tette, hogy visszavonja csapatait a határokról, ha a magyar hadsereg ugyanezt teszi, jelenleg jelentős haderőt gyűjt össze Horvátországban, annak ellenére, hogy mi ígéretünknek eleget téve seregünk nagy részét a horvát határról már visszavontuk és a Dunához csoportosítottuk át. Mivel ennek következtében minden pillanatban határaink megtámadásától kell tartanunk, arra szólítom fel ebben az országunk jövőjét döntően befolyásoló helyzetben a Duna és a Dráva között élőket, hogy a már oly sokszor bizonyított nemes hazaszeretetüket most arra használják, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb létszámban nemzetőrséget állítsanak fel, és ezeket jó fegyverekkel lássák el stb." A felhívás a következő szavakkal zárul: „Mi nem akarunk senkit megtámadni, de szabadságunk, függetlenségünk és jogaink védelmében utolsó leheletünkig harcolni fogunk." Mindkét fél kiáltványaiból, illetve beszédeiből egyértelműen kiderül, hogy a vitás kérdéseket — elsősorban Magyarország úgynevezett társországainak magyar kormány alá rendelését, illetve magának a kormánynak a fennmaradását — már nem lehet tárgyalások