Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Karlócától kiindulva a Duna jobb partját szállta meg, a második a Duna és Tisza között húzódó úgynevezett római sáncokat foglalta el, míg a harmadik a Béga folyó Tiszába ömlő torkolatától egészen Nagybecskerekig húzódott. Hogy a rácok mennyire ellenzik, hogy alárendeljék őket a magyaroknak, azt hadd érzékeltesse egy, a császárhoz intézett kiáltvány, amely a Zágrábi Újságban jelent meg: „Császár, ha nem hallgatod meg kérésünket, úgy magunk fogjuk kivívni szabadságunkat és inkább hős szláv népként halunk meg, semhogy engedjük, hogy igába hajtsák a fejünket. Császár, tudd, hogy sokkal inkább elviseljük az orosz igát, mint a magyar önteltséget!" Ezzel szemben a magyar országgyűlés július 5-i megnyitásakor felolvasott trónbeszéd a következőket mondja: „Az ország rendkívüli állapota szükségessé tette, hogy ezt az országgyűlést haladéktalanul összehívjuk, méghozzá annak kivárása nélkül, hogy a felelős minisztérium kidolgozta vagy befejezte volna azokat a javaslatokat és rendeleteket, amelyeket Őfelsége megbízásából és az előző országgyűlés utasítására kellett volna megtenniük. Horvátországban nyílt támadások észlelhetők; az Al-Duna vidékén felfegyverzett lázadó csapatok törték meg országunk békéjét. Őfelsége hőn óhajtott kívánsága a polgárháború elkerülése, továbbá meggyőződése, hogy a nemzet összegyűlt képviselői legelső és legfontosabb feladatuknak fogják tekinteni, hogy minden szükséges eszközt megragadjanak annak érdekében, hogy az ország megzavart békéjét helyreállítsák, a Magyar Korona integritását megőrizzék, valamint a törvények sérthetetlen szentségét megvédjék. Az ország védelme és a pénzügyek lesznek tehát azok fő területek, amelyekre a jelenleg uralkodó rendkívüli körülmények között a nemzet képviselőinek gondos figyelmét Őfelsége nevében felhívom. Őfelsége fájó szívvel és legmélyebb nemtetszésének hangot adva szerzett tudomást arról, hogy Horvátországban és a Duna alsó vidékein vannak olyan rosszindulatú lázítók, akik a nyelvükben és hitükben különböző lakosokat hamis híresztelésekkel és rémképekkel egymás ellen uszítják. Továbbá rágalmazó gyanúsítgatásaikkal — mintha az Őfelsége által