Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

egység szálait fűznék szorosabbra, teljes erejükkel ellenszegülnek az új viszonyoknak, amikor Bajorországban a birodalmi alkotmány ellen tiltakoznak. Poroszországban és Hannoverben felszámolták a rendeket, és ezzel feltartóztathatatlanul idézik elő azt a vihart, amely már fenségesen közelít. Már csak egy kis idő van a visszafordulásra! Tudhatnák azt a fejedelmek, hogy ők is csak gyenge, ingadozó emberek, a népek viszont erősek és örökkévalók. És ha az izgatott és aggódó várakozásban remegő Bécs másodszor tűzi ki a német színeket az István-toronyra, ha a nagy döntés órája eljő, akkor már nem panaszkodhatnak a fejedelmek, hogy az idő elsodorja őket. A német nép elég figyelmet tanúsított irányukba, és nekik a legszebb hivatást szabta ki, a megkoronázott vezér szerepét tölthetik be, szabad népek fejedelmei lehetnek. Talán még nem késő — hiszen 30 kormány fogott hozzá az alkotmányozás munkájához. Aki még sokáig késlekedik, az vállalja magára a következményeket! A német nép várakozóan pillant keletre, ahol a szabadság felkelő napja, vértengerből ugyan, felkel, s úgy ragyog e népekre, ahogyan még soha. Németország hallja a keleti harcok visszhangját, és tudja, hogy az ő sorsában is közeledik a döntés. A viszonyok szép, békés fejlődése, ahogyan azt a Pál-templomban elhatározták, többé már nem lehetséges, de ha még egyszer ütne az óra, a német nép ismét elviselné a zavaros viszonyokat, hiszen mögöttük van az anyaország egysége, szabadsága és nagysága, valamint az egész nép jóléte és műveltsége. Az is a fejedelmektől függ, hogy együtt mennek-e a néppel. A május meghozza a legutolsó döntés lehetőségét, ha addig ők nem alkalmazkodnak, meglehet, hogy egy „túl késő" hangzik el, amit egyetlen halandó sem lesz képes visszatartani. (Hagener Kreisblatt)