Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Öffentlicher Anzeiger, 1849. április 28. Pest, április 18. A magyarok a császáriak néhány állását megtámadták Esztergomnál és Komáromnál, méghozzá olyan lendülettel, hogy az utóbbiak rögtön a harc kezdetekor teljesen elvesztették fejüket. A katonák bátor védekezése ellenére Weldennek visszavonulót kellett fújnia. A császári és királyi csapatoknak sok halottjuk és sebesültjük volt, és még 20 ágyú és 2000 hadifogoly is a felkelők kezére került. Egy másik hír szerint, amely a magyarok fentebb említett győzelmét általánosságban megerősíti, ennek lett következménye Komárom felmentése. 13. Wochenblatt, 1849. május 3. A magyar hadsereg Ahogy az előző évben Nyugatra, úgy ebben az évben Kelet-Európára irányult minden tekintet. A fellegek, amelyek Nyugatról érkeztek ide és Németországon is átzúgtak, olyan vihart támasztottak a távoli Magyarország síkjain és Erdély hegységeiben, amely vészterhesen hatolt át a Dunán, és kitörése könnyen a régi Habsburg-ház bukásához vezethet. A kezdetben minden helyzetből kiszorított magyarok, akik a saját fővárosukat kardcsapás nélkül adták át az előrenyomuló ellenségnek, hirtelen elhagyták a Tisza menti mocsarakat, és képzetlen tömeg helyett jól szervezett, halálmegvető, kiváló tisztek által vezetett hatalmas hadakkal rontottak az osztrákokra, akiket lépésről lépésre szorítottak vissza, átlépték a Tiszát, bevették Vácot, és fővárosukat, Pestet megkerülve most már csak 40 mérföldnyire vannak Bécstől. A bécsi statáriális időszak sajtója felhagyott a Weiden hazug jelentését követő utáni ujjongással, a „lázadók" „inszurgensekké"