Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Bem utolsó évei már az új korszakhoz tartoznak, mely a februári forradalommal kezdődően úgy látszik arra hivatott, hogy a régi világnak megváltozott formát adjon. Mindaz, amit eddig alkotott, még elevenen él emlékezetünkben, már csupán néhány mozzanat hiányzik, hogy a vázlatot napjainkig kiegészítsük. Bécsbe érkezése után Bem rögtön megszervezte a katonaságot, amelynek parancsnoka lett. A boldogtalan császárváros bombázása után vérdíjat tűztek ki fejére, csak úgy sikerült elmenekülnie, hogy bérkocsisnak adta ki magát és egy osztrák tiszti családot vitt át a határon, így kerülte el ellenségeit és a biztos halált. Ily sok balszerencse után s különösen ilyen előrehaladott korban más halandó már arra gondolt volna, hogy búcsút vesz egy mozgalmas élet munkájától és fáradozásától, és visszavonul. A nyughatatlan Bem azonban másképp gondolkodott és úgymond szinte új katonai karrierbe kezdett, az ifjúság tetterejével és tüzével. Csak az a sajnálatos, hogy az a nemzet, melynek kimondhatatlan szolgálatokat tett, korábban nem állította fegyveres csapatai élére. Ha Magyarország napjainkban győzelmesen tör előre a harcokban, ahogyan tűnik, akkor felszabadítói között a lengyel hős érdemli az egyik első helyet. A sors akarata, hogy a nyilvánosság figyelmét most három lengyel tiszt vonja magára, akik a régi és új idők csatáját vezetik. Az idős Dembinski, századunk eme Xenophonja

33

, Ehrzanowski és Bem, mindhárman a legutóbbi lengyel háborúban tűntek ki, és hosszas száműzetéseik alatt minden kétséget kizáróan bizonyították valódi hazaszeretetüket. Ma idegen nemzetekért harcolnak. Járja át őket az a gondolat, hogy minden egyes ember egyedüli üdve abban az erőben rejlik, amelyet az általános szabadság iránti lelkesedés adhat a népeknek! Xenophon: görög hadvezér és történetíró