Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Miután Gielgiid hadserege — tehetetlen vezéreinek köszönhetően — abban a nevezetes háborúban arra kényszerült, hogy porosz földre húzódjon vissza, Chlapowski a hadtestével szintén odamenekült, és Rolandot is arra kényszerítette, hogy kövesse őt. A hadseregből, mely Litvánia felé egy merész kitörést kísérelt meg, már csak Dembinski hadteste maradt meg mintegy 4000 fővel, amelynek egyharmadát lovasság tette ki és mindössze 6 ágyúval rendelkezett. Ekkor ez a kiváló tiszt egy olyan visszavonulásba kezdett, melyet az egyesült haderővel sem mertek volna megtenni. Először is újra rendet teremtett beosztottai között, a parancsnoktársai által hátrahagyott utóvédeket felsorakoztatta, tartotta magát a szigorú katonai fegyelemhez, de különös figyelmet szentelt annak, hogy a baka ne merüljön ki, eleget pihenjen és szükségleteiről gondoskodjanak. Miután ezeket az intézkedéseket megtette, mozgásba lendült, július 9-én elindult Kurzanyból, és Mieszkuciéig nyomult előre. Miközben megkerülte Szawlet, 10-én elfogott egy orosz alakulatot, azután Poniewicz irányába vonult el. Abban a pillanatban érkezett meg oda, amikor utóbbit helyőrsége éppen elhagyta; közben előőrse kis összetűzésbe keveredett néhány orosz könnyülovas csapattal, melyek Dembinski közeledtére visszahúzódtak. Poniewicz uraként Dembinski a hadtestvezetőket haditanácsra hívta össze, megvitatta velük a teendőket, s mivel majdnem mindenki azon a véleményen volt, hogy térjenek vissza Lengyelországba, ő engedett a döntésnek. Most Kurkle felé vonult, ahol átkelt a Swientán, s addig nem találkozott egy orosz csapattal sem. Azonban Sawoiny tábornok a nyomába eredt, kilenc mérföldet tett meg egy nap alatt, és feltett szándéka volt, hogy utoléri Dembinskit. Erre ő megduplázta sebességét, mocsaras, lápos vidéken kelt át, a gátak mentén kellett haladnia, hidakon kelt át — de szerencséjére sem egyik, sem másik nem volt az ellenség kezén. De ezek az akadályok arra ösztönözték, hogy feltartóztassa az őt üldöző ellenfelet. 17-én Dwartánál az ellenség előőrseivel heves csatározásba bonyolódtak utóvédjei, akiknek nem sokkal később az egész hadoszlop